A holokausztra emlékeztek Váradon

A holokausztra emlékeztek Váradon
Kedd este Az emlékezés jövője című projekt keretében a Tikvah Egyesület szervezésében a holokausztra emlékeztek az állami egyetemi könyvtárában. Filmvetítések voltak és könyvbemutató.

Az emlékezés jövője című projekt egy multinacionális kísérletnek a része, melyet azzal a céllal kezdeményeztek, hogy felszínre hozzák a múlt Romániában, a Moldáv Köztársaságban és más kelet-európai országokban évtizeden keresztül feltáratlan igazságait, s egyúttal figyelmeztessenek arra, hogy felelősséggel tartozunk a jövőnk iránt azért, hogy a borzalmak ne ismétlődhessenek meg. Mint a kedd esti nyilvános beszélgetésen elhangzott- melyen szervezőként Emilia Teszler, Olga Ștefan, Rodica Indig és Ștefan Gaie vettek részt- erre napjainkban mindinkább szükség van, mert ha a térségünkben élők magatartását nézzük, vagy az internetes kommenteket olvassuk, sajnos azt kell tapasztalnunk, hogy szinte járványként terjed újból az előítélet, az idegengyűlölet, a kirekesztés és a rasszizmus.

Az Emilia Teszler által vezetett Tikvah (Remény) Egyesület örömmel csatlakozott a projekthez, hiszen egyik kifejezett szándéka, hogy összegyűjtse azon forrásanyagot, mely az emberi jogokra vonatkozik, hogy felhasználhassa nagyváradi kutatásai során, valamint oktatási segédanyagként, illetve hogy megismertesse a múltban történteket a nagyváradi fiatalsággal és a nagyvilággal annak érdekében, hogy a megértést, a toleranciát segítse elő és a közösségen belül összetartást erősítse. Néhány évnyi erőfeszítése megkoronázásaként 2015-ben önkéntes munkával el sikerült érnie azt, hogy egy naplót író, 1944 júniusában deportált váradi zsidó kislány, Heyman Éva személyében egy szobor emlékeztessen a Rhédey-kertben- ahonnan annak idején a halálvonatok indultak- valamennyi elhurcolt gyermekre.

Egy körülbelül negyedórányi hosszúságú dokumentumfilm is készült a témában Az én kis naplóm címmel, melyet most is levetítettek. Heyman Éva 1931-ben született Nagyváradon. Édesapjától, Heyman Béla építésztől elvált az édesanyja, Ági és feleségül ment az ismert újságíróhoz, Zsolt Bélához, majd Budapestre költözött. A kislány Váradon maradt az anyai nagyszülőknél. Az első bejegyzést 1944. február 13-án, 13 évesen írta a naplójában, annak hatására, hogy korábban a legjobb barátnőjét, Münzer Mártát és annak családját Kamjanec-Pogyilszkijbe internálták. A naplóban lejegyezte a korabeli történéseket, a német megszállást, a sárga csillagos sorstalanságot, a Dreher-sörgyárban zajlott vallatásokat. Őt is deportálták Auschwitzba, a naplóját keresztény szakácsnőjük, Szabó Mariska mentette meg, és Éva édesanyjának köszönhetően lett publikálva 1948-ban Budapesten.

Művészek

A rendezvényen egy másik, inkább bukaresti érintettségű dokumentumfilmet is bemutattak, Illúzióim címmel, valamint egy váradi vonatkozású albumot, mely egyebek mellett zsidó származású művészeknek állít emléket. Közülük egyedül Fux Pál élte túl a holokausztot, ő a bábszínház világhírű díszlettervezője lett, mielőtt 1971-ben Jeruzsálembe vándorolt volna, napjainkban egy fesztivál viseli a nevét. Löwinger Sándor (Leon Alex) expresszionista festő elszökött a lágerből és beállt a Vörös Hadseregbe, az utolsó információ róla 1944. március 8-ról származik. Tibor Ernő, Várad festője- többek közt a Kálvária-dombi kápolnát is megörökítette- Dachauban pusztult el. Biró József művészettörténészt 1945. január 6-án Budapesten lőtték a Dunába a nyilasok. Grünbaun Ernő grafikus Mathausenben halt meg 1945-ben. Barát Móric expresszionista és posztimpresszionista festőt, grafikust Auschwitzban gázosították 1944-ben.

Az 1940-es évek kezdetén a körülbelül 80 ezres lakosú Nagyváradnak egynegyede volt zsidó.

Ciucur Losonczi Antonius