A helyszín a legerősebb

A helyszín a legerősebb

Nagyvárad – Pénteken este, a
nagyváradi bazilikában lépett fel a
Balázs Elemér Group reneszánsz
és barokk szerzők műveinek
jazzesített feldolgozásaival.


Ahhoz képest, hogy mennyire gyakran
használják, nagyon kevésszer
jellemez relevánsan egy eseményt, dolgot,
történést, az “érdekes”
jelző, de a Balázs Elemér Group
péntek esti, a nagyváradi
bazilikában tartott jazzkoncertje szinte
száz százalékig
leírható ezzel a szóval:
érdekes. Mindenképpen
dícséret illeti
nyitottságáért a bazilika
fenntartóját, a római
katólikus egyházat és Fodór
József vikáriust, amiért helyet
adott a hangversenynek, amelynek zenéje, ahogy
egy ismertetőben olvastam, templomi
reneszánsz jazzként
határozható meg. A zenekar
legelőször 2007. október 6-án a
budapesti Zeneakadémia Nagytermében
mutatta be azt a programot, mellyel
világkörüli útra indult –
Róma, London – Saint James templom, Oslo,
Bécs, Prága -, és amely
pénteken a bazilikában is
felcsendült. Az említett
leírásnak megfelel az a tény, hogy
a koncert templomban hangzott el, és az is, hogy
reneszánsz és barokk szerzők –
Handel, Pergolesi, Palestrina, J.S. Bach - 
műveit dolgozták át
héttagú jazzbandre. De a koncert
végighallgatása után talán
nem vagyok egyedül azzal az
érzésemmel, hogy a bazilikában
valamiképpen áhitatosabb, visszafogottabb
hangzást, stílust vártam volna,
ehelyett viszont egy “szokványos” jazzkoncerten
megtapasztalható hangulattal, hangzással,
stílussal találkoztam.

Reneszánsz és jazz


Ahogy a költő mondja, a helyszín a
legerősebb: bár híresen jó a
bazilika akusztikája, ez a helyszín,
extraszubjektív megítélésem
szerint inkább hátrányára
vált ennek a hangversenynek. Nem éreztem
magam otthonosan a jazzmuzsikától hangos
bazilikában, pedig nem idegen tőlem az a
fajta jazz, amit a Balázs Elemér Group
játszik, mert sehogy se tudtam elvonatkoztatni
attól, hogy az áhitat, a magunkba
szállás legfontosabb helye folyton egy
hangos koncertterem képzetét kelti
bennem. Így például nem tudtam
élvezni Balázs Elemér és
Czibere József olykor már zajossá
terebélyesedő
dob-párbeszédeit, és  Winand
Gábor énekimprovizációi is
furcsán hatottak az örökmécses
árnyékában. Leginkább Lamm
Dávid visszafogottabb gitár-, Soós
Márton halk bőgőjátéka
és Hajdu Klárának az eredeti
muzsikához közelebb álló
éneklése illett a hely
hangulatához. Sajnos a technika sem volt mindig
a zenekar barátja ezen az esten, Balázs
József zongoristának ugyanis
problémája akadt elektromos
hangszerével, vagy a hangszóróval.
De a zenekar profizmusát bizonyítja, hogy
amíg a műszaki malőr meg nem
oldódott, addig a többiek tovább
improvizáltak a tőlük megszokott magas
szinvonalon. És ha már a
hangszóró szóba került,
hozzá kell fűzni azt, hogy
néhány szám
felvezetéseként
hangszóróról
játszották be a jazzasített
mű eredeti, reneszánsz vagy barokk
stílusú
kórusmuzsikáját, ám
azoknak, akik a bazilikában élőben
hallgathatják az énekkari műveket, a
hangfelvételről megszólaló
zenei betétek gyakorlatilag kis zenei
élményt nyújthattak. Az a
törekvés, hogy mindig valami újat
találjunk ki, számos esetben sikerre
vezethet. A péntek esti koncert minden
résztvevője döntse el maga, mennyire
tetszett neki ez a koncert. Én is
eldöntöttem magamban.


De azért szeretem a Balázs Elemér
Group-ot.

Pap István


 

Címkék: , , ,