„A hagyományt ápolni nemes feladat”

„A hagyományt ápolni nemes feladat”
Egész napos programmal és hajnalig tartó bállal ünnepelték a szüretet Biharszentjánoson. Reggel 10 órakor a református templomban ünnepi istentisztelettel kezdődött meg a rendezvény, majd kicsik és nagyok népviseletbe öltözve járták végig a falu utcáit.

Csomay Árpád lelkipásztor Lukács evangéliumából a szőlőt ültető gazda történetét ismertette a fiatalokkal, arra hívva fel a figyelmüket, hogy soha ne feledjék: egyszer el kell számoljanak az Úr előtt. Ezért hát végezzék tisztességgel a rájuk bízott feladatot, legyenek olyan tagjai közösségüknek, akik megélnek a jég hátán is, olyanok, akik jó példával járnak társaik előtt és akik emelt fővel tudják megőrizni hagyományainkat. Elkészítették az ilyenkor szokásos csoportképet, majd megkezdődött a hívogatás. Szekerekre ülve a délelőtti órákban Borsra mentek, ahová a szeles idő ellenére vidáman, énekelve érkeztek meg. Több háznál is várták őket, finomságokkal kínálva a táncosokat. Déli egy órára értek vissza Biharszentjánosra, ahol finom ebéd várta őket, amit kicsik, nagyok, zenészek és a lovasok közösen fogyasztottak el, majd elindultak hívogatni a faluban. Közel 20 helyen megálltak és bemutatták hívogató táncukat, ami előtt minden alkalommal elhangzott a kisdobos bálba csalogató verse. Csak egy sorát idézem: „a hagyományt ápolni nemes feladat, segítségül hívtuk a legszebb lányokat”, s valóban, a táncosok örömmel és büszkeséggel öltötték fel népviseleti ruhájukat, sokan közülük több éve részesei már ennek a nemes elhivatottságnak. Elkötelezettségük e hagyomány megőrzése kapcsán a négy hetes felkészülési idő alatt is meglátszott. Alázattál, sokszor pedig egymást segítve próbáltak, készültek a szeptember végi bálra. Természetesen nemcsak ők, de a falubeliek is hozzájárultak, hogy igazi ünnep legyen ez a nap. Bármerre jártak, örömmel és egy kis vendégséggel várták a fiatalokat. Este pedig sokan eljöttek a bálba, nemcsak a táncosok családjai, hanem a rokonok, barátok, és sok szórakozni vágyó egyaránt.

Elismerő taps

A szépen feldíszített kultúrház már 20 órától „kitárta kapuit”, de a táncosok előadására 11 óráig várni kellett. Addig is szólt a zene és szabad volt a tánc, amivel a bálozók örömmel éltek. Az esti programot Csiger László Róbert, Bors község alpolgármestere nyitotta meg. Üdvözölte a bálozókat, megköszönte a táncosok kitartását és azt az összefogást, amivel oly sokan hozzájárultak a rendezvény sikerességéhez. Közben felsorakoztak a kicsik és a rövid beszédek után megkezdődött az előadásuk. Két koreográfiát is megtanultak erre az alkalomra, amit nagy lelkesedéssel és ügyesen mutattak be. Sikerük bizonyítéka a sok-sok taps és elismerő tekintet, amit a lelkes közönségtől kaptak. A szokásokhoz hűen fellépésüket a nagyok táncai követték. Igaz, a táncosok között többen is tanultak fiatalon néptáncot, de mégsem profi előadók ők, azonban ilyenkor nem is ez a legfontosabb. Örömmel és elszántan ropták a táncot, igyekeztek megmutatni tudásuk legjavát. A közönség pedig akarva-akaratlanul megérezte mindezt, együtt énekeltek a fiatalokkal, ezzel is fokozva a teremben a jókedvet és ezzel is biztatva és méltányolva a szüreti táncosok munkáját. Az előadás záró részében a táncosok a közönséget is táncba vitték, majd pedig átadták a táncparkettet a mulatni vágyó sokaságnak. A bál aztán kivilágos kivirradtig tartott, a Happy End zenekar folyamatosan biztosította a jobbnál-jobb zenéket. Mint megtudtam, hajnalban a táncosok zárták a bált, a „jövőre veled ugyanitt” szlogennel! A szüreti bált idén is a borsi Polgármesteri Hivatal, a biharszentjánosi RMDSZ és a helyi RMDSZ Nőszervezet támogatta. Médiatámogató a Bihari Napló volt. A szervezők pedig ezúton is köszönik a támogatást, de illesse köszönet azokat a szülőket is, akik segítségükkel is hozzájárultak a rendezvényhez.

Csiger Máté Krisztina