A Habsburg-installáció erdélyi következményei

A Habsburg-installáció erdélyi következményei
Nagyvárad- Szerda este az RMDSZ Bihar megyei szervezete által életre hívott Szacsvay Akadémia Erdély a magyar történelemben modulja keretében Kovács Kiss Gyöngy, a kolozsvári Korunk folyóirat főszerkesztő-helyettese tartott előadást A Habsburg-berendezkedés Erdélyben címmel az Ady líceumban.

 

Bevezetőjében Kovács Kiss Gyöngy PhD, romániai magyar történész, a kolozsvári Korunk főszerkesztő-helyettese arra hívta fel a figyelmet: a 17. század végi európai változások csodát műveltek Ausztriával. I. Lipót alatt a Habsburg birodalom igencsak megerősödött, magába foglalt több olyan területet, melyek korábban török fennhatóság alá tartoztak. Az 1699-es karlócai béke következtében „a klasszikus Európa kontinentális dimenziókat nyert”, és a nemzetközi politikai rendszer változásainak betudhatóan a Habsburg birodalom nagyhatalommá, Európa egyik legszámottevőbb tényezőjévé vált. Területi növekedés és integráció jellemezte, ami azzal járt együtt, hogy a politikai és gazdasági struktúrák, a közigazgatási-, törvénykezési-, pénzügyi- és katonai intézményrendszerek a központi hatalom érdekeinek kiszolgálóivá váltak. A Bethlen Miklós által I. Lipótnál kieszközölt Diploma Leopoldinumnak betudhatóan az Erdélyi fejedelemség a Habsburg-uralom alá került. Erre a dokumentumra aztán 150 éven keresztül úgy tekintettek, mint egy alkotmányra, de elmondható róla, hogy noha elméletileg biztosítania kellett volna a rendek jogait és kiváltságait, a gyakorlatban Erdély a folyamatos integráció tárgya és célpontja, a Habsburg birodalom létrejöttének, kiteljesedésének és megerősödésének a színhelye volt. A Rákóczi-szabadságharc nem tudta megakadályozni, csak lassítani a beilleszkedési folyamatot. 1711-tól aztán a Habsburg birodalom végképp nem akarta egyenrangú félként kezelni az erdélyi rendeket: arra hivatkozva, hogy kompromitálódtak, Erdélyt meghódított területnek tekintette. A Habsburg-uralom megszilárdulása Erdélyben ugyanakkor az abszolutizmus jegyében történt, és ez meghatározta a fejedelemség további sorsát. Pozitív elemként elmondható viszont, hogy ennek köszönhetően Bécsen keresztül megnyílt a kapu a nyugat-európai értékrendszer- a kultúra, művészet és tudomány- beáramlásának, de a Habsburg-installáció ballasztja is éreztette hatását, úgymint a vallási intolerancia, a főparancsnoki brutalitás és a mérhetetlen adóteher.

Felvilágosult abszolutizmus

III. Károly (1711-1740) megvalósította a kormányzás centralizációját, melynek előnye volt a karrier bürokrata réteg kiépítése, ami tulajdonképpen a modernizációt szolgálta. Ezt követte a felvilágosult abszolutizmus kiteljesedése (1765-1790) Mária Terézia uralkodásának második felében és II. József idején, az új kormányzat alapelveit a kameralisták dolgozták ki- magyarázta az előadó. A nagy reformok sorát Mária Terézia indította el: az 1765-ös úrbéri pátenssel például a földesurak és a jobbágyok kapcsolatrendszerét központi hatáskörbe vonta (Erdélyben erről a Certa puncta rendelkezett 1769-ben). A cigányság „újparasztokként” való letelepítése csődöt mondott, viszont a jezsuita rend felszámolása nem (1773). A Mária Terézia nevéhez köthető még a Ratio educationis is.

II. József, a „kalapos király” uralkodása a jozefinizmus korszakaként ismert (1780-1790). Ekkor több közt olyan jelentős döntések születtek, mint a cenzúra enyhítését célzó rendelet, az oktatás szabályozása, a toleranciarendelet (1781), a német nyelv hivatalossá tétele a közigazgatásban, a közigazgatási reform, és a törvénykezés átszervezése, valamint a jobbágyságra vonatkozó pátens (1784). 1790-ben azonban a reformjai zömét visszavonta, kivéve három rendeletét, ezek a jobbágyságra, a lelkészképzésre és a toleranciára vonatkoztak.

Ferenci reakció

Az egy évig uralkodó II. Lipót a realista felvilágosodott abszolutizmus híve volt, az őt követő I. Ferenc (1791-1835) neve viszont a reakcióval fonódik össze. Iszonyatosan felduzzasztotta a titkosrendőrséget, besúgó- és cenzúrarendszert épített ki, és csökkentette az államtanács szerepét („kabinetabszolutizmus”).

Kovács Kiss Gyöngy értekezésében ismertette a Habsburg-abszolutizmus politikai programját is. A Habsburg-installáció pozitív következményei közül kiemelte az úrbéri rendezéseket, az oktatás szabályozását, a toleranciarendeletet, az államapparátus korszerűsítését és a karrierbürokrata réteg képzését, a negatív hatásokra kitérve pedig megemlítette, hogy a birodalmi érdekek kizárólagossága miatt Erdélyben nem voltak alkalmazhatóak a helyi körülményeknek és sajátosságoknak megfelelően a nyugati haladó eszmék sem. Katonailag Erdély hátországnak, politikai és katonai bástyának számított, gazdasági szempontból az adóterhek és a vámok növelése volt a fő cél, vallási téren pedig a rekatolizálás. Ugyanakkor hiányzott az önálló külpolitika és belpolitikailag is megszűnt az önálló szervezettség.

Egyházügyi politika

Kovács Kiss Gyöngy PhD, a kolozsvári Korunk főszerkesztő-helyettese előadásában kifejtette: a Habsburg-uralom egyházügyi politikájára a katolikus restauráció/megújulás/ellenreformáció volt a jellemző, két irányba: a magyarság és a románság felé. Ami a magyarokat illeti: a cél a protestáns rendek rekatolizálása volt, helyreállították a gyulafehérvári püspökséget, visszatérhettek a szerzetesrendek és nagyszabású egyházi építkezések zajlottak, míg a románok számára létrehozták a görög katolikus (unitus) egyházat.

Ciucur Losonczi Antonius