„A háborúnak nincsenek győztesei, csak áldozatai”

Az est során dr. Pollman Ferenc PhD történész és Koszta István hadtörténész beszélt az első világháború előzményeiről, eseményeiről
Az est során dr. Pollman Ferenc PhD történész és Koszta István hadtörténész beszélt az első világháború előzményeiről, eseményeiről
Kedd este megkezdődött a Polgári esték idei történelmi előadássorozata. Az első alkalmon Koszta István hadtörténész beszélt tavaly megjelent, Erdély a Nagy Háborúban 1914–1916 augusztus című könyvéről, előadást tartott dr. Pollman Ferenc PhD történész.

A könyvbemutatót megelőzően dr. Pollman Ferenc PhD történész, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum tudományos főmunkatársa Románia az osztrák–magyar vezérkar stratégiai tervezésében címmel tartott rövid előadást, melynek során többek között arról beszélt, hogyan ítélte meg az osztrák–magyar vezérkar Romániát, milyen intézkedéseket hoztak, illetve nem hoztak a velük szembeni védelem érdekében. 1881-től az első világháborúig két vezérkari főnök volt hivatalban: Friedrich von Beck és Franz Conrad von Hötzendorf. Románia az 1878-as berlini kongresszust követően egy különleges ívet írt le: potenciális ellenségből szövetséges, majd megbízható szövetséges, és végül újra ellenséggé válik. Beck felismerte, hogy Románia méretkülönbségek miatt önállóan nem indíthat háborút a monarchia ellen, azonban csatlakozhat valakihez – mutatott rá előadásában dr. Pollman Ferenc. A monarchiának nem volt módjában jelentősebb erőt fenntartani a Romániával való határvédelemre, Beck ezért hatékony határ menti védművek építését látta jónak. A vezérezredes egy belső védelmi vonal kiépítését tervezte a Maros mentén, ahol 13 lehetséges betörési pontot találtak, a fukar minisztérium azonban elutasította a javaslatot. Az 1883-ban kötött szövetségi szerződéskötéssel látszólag elhárult a román fenyegetettség, így a további intézkedés lekerült a „napirendről”. Az 1906-ban hivatalba lépő Fr. Conrad von Hötzendorf fontos szövetségesnek látta a románokat, sokkal jobban tartott Olaszországtól, 1912-es, Maiorescuval folytatott tárgyalása során azonban a sorok között kihallotta, hogy a szövetségesi védelem nem áll fenn olyan esetben, ahol Ausztria-Magyarország a támadó – fogalmazott az előadó. 1913 végén Romániát újból potenciális ellenségként kezelték. Erdély védelme azért is volt veszélyben, mert a monarchia hadseregének nagysága okán egyidejűleg három ellenséggel egyidejűleg képtelen lett volna megvédeni a birodalmat, legnagyobb erőkkel a legerősebb ellenség, Oroszország ellen lépett fel, Erdély megvédésére kétlépcsős támadást folytatott, ami egy ideig sikeresnek is tűnt. A háború elvesztése a rossz tervezésen, az erőviszonyok hibás felmérésén múlott, illetve ennek közlésének elmulasztása miatt, a kitartás csakis a katonák hősiességének köszönhető – mondta el befejezésképpen az előadó, ugyanakkor rávilágított arra is, hogy az eseményeket azok folyamatában kell szemlélni.

Csak áldozatok

A folyamatosság elvét követi Koszta István tavaly megjelent könyve is, az Erdély a Nagy Háborúban 1914–1916 augusztus, amely a 2014-ben kiadott A sors kereke a végzetre forog című könyv második kötetének is tekinthető. Míg az első kötetben a világháborúhoz vezető okokat, körülményeket kutatja, addig a másodikban a háború eseményeit, összefüggéseit mutatja be elsődleges források alapján. A hadműveletek leírása keretbe foglalja a háborús naplók részleteit, de többek között foglalkozik a katonák mindennapjaival, az élelmiszerhiánnyal is. A háborúnak nincsenek győztesei, csak áldozatai – fogalmazott a szerző. Alig két hónappal a háború kitörése után Kolozsváron már arról beszélnek, hogy a kolozsvári honvéddandár nagy része odaveszett, a visszatérő Koncz alezredest ideggyógyászati intézetben kezelik: idegsokkot kapott a mellette elhulló katonák látványától. A szerző a továbbiakban a könyv egy-egy részletét emelte ki: szó volt többek között a 82-es császári és királyi gyalogezredről, amit tévesen székely gyalogezredként is ismernek, ami viszont későbbi megnevezés, és azt is kevesen tudják, hogy ennek az ezrednek 27 százaléka román volt. A szerző azt is elárulta, hogy tavasszal várható a trilógia harmadik kötetének megjelenése, ami A Nagy Háború Erdélyben címet fogja viselni.

Sikertelen hadműveletek

A könyvbemutató végén a közönség kérdéseket tehetett fel az előadóknak. Ezek során többek között megfogalmazták azt, hogy a sikertelen hadműveletek egyik forrása az volt, hogy kommunikációs problémák adódtak a többnemzetiségű monarchián belüli katonatisztek között: sok esetben egyszerűen nem értették egymás nyelvét, de az összehangolt támadás hiánya is az okok között van.

János Piroska