A gyermekei születése tették teljessé az életét

A gyermekei születése tették teljessé az életét
Egyszerre több fronton is helytáll, hisz édesanya, tanítónő és a Diákokért Egyesület elnökeként számos érdekes programnak a szervezője: Perecz Simó Annamáriát, a 11. számú Általános Iskola oktatóját mutatjuk be a március 8-i nőnap alkalmából olvasóinknak.


Ahogy belépek a nagyváradi Moldovei utcai 11. számú Általános Iskola III. B, Freinet-típusú magyar osztályának termébe, legelőször egy nyuszi tűnik fel nekem. Igen, egy élő nyuszi – akit, mint később megtudom, Tapsinak hívnak, és a gyermekek kedvence. Szerencsések azok, akik egy ilyen közösségbe járhatnak – gondolom magamban -, és akiknek olyasvalaki a tanító nénijük, aki már gyermekkorában, mielőtt még iskolába járt volna, anyukásdit, vagy pedig tanító nénisdit játszott. Perecz-Simó Annamáriának ugyanis régi álma valósult meg akkor, amikor elkezdett tanítani, illetve gyermekekkel foglalkozni.

„Ez egy olyan szakma, hívatás, mely ideális a nőknek, hiszen saját gyermekeikkel is többet törődhetnek, lehetnek együtt (a vakáció ideje alatt otthon vannak), illetve még ha több is a munka, azt el tudják végezni, miután a gyermekek lefeküdtek. Ennél szebb munka nincs is, amikor gyermekekkel foglalkozunk, és őket neveljük, tanítjuk, készítjük fel az életre” – vallja. Persze azért tisztában van azzal is: a mostani gyermekek teljesen mások, mint az akár tíz vagy húsz évvel ezelőttiek, mások az igények, és mások az elvárások is. Ugyanakkor a szülők is sokkal többet dolgoznak, mint korábban, keményebben kell megküzdeniük a megélhetésükért, ezért sajnos sokan kevesebbet tudnak foglalkozni a gyermekeikkel, és ez meg is érződik rajtuk. Nehezebben lehet őket kezelni, viszont azt tapasztalja, hogy sok szeretettel és türelemmel sok minden megoldható, lehet a gyermekeket irányítani, és mindent el lehet érni velük. Talán ezzel is magyarázható, hogy negatív élményekre nemigen emlékszik, pozitívakra viszont annál inkább. És bár nem dicsekszik vele, a visszajelzések is biztatóak, lelkesítőek. Történt ugyanis, hogy azon egykori osztályának tagjai, akik az elsők voltak neki a pályafutásában, meghívták őt a kicsengetési ünnepségükre, s mint kiderült, szeretettel gondolnak rá. Egy most már egyetemista „kisfiú” pedig számos közös élményüket felelevenítette, ami természetesen nagyon jólesett neki. Nem titkoltan abban reménykedik: a mostani osztályába járó gyermekek is ugyanilyen szép emlékeket őriznek majd róla elemista éveikből. Erre meg is van az esély, hiszen információink szerint sokszor anyának, vagy mamának szólítják a tanítványai, annyira közel érzik őt magukhoz.

Édesanya

Napjainkban, amikor a nők egyre későbbre tolják ki a szülés időpontját- már ha egyáltalán vállalnak gyermekeket- Ani fiatal édesanyaként üdítő kivételnek számít. Azt mondja: bár nem készült rá tudatosan, valahogy úgy alakult, hogy viszonylag korán ment férjhez, és lett két szép gyermek édesanyja, amit egyáltalán nem bán, hiszen imádja a lányát és a fiát is. Ők teljesítették ki az életét: amikor megszületett a lánya érezte azt, hogy igazán él, a fiával pedig a teljes álma teljesült, hiszen két gyermeket akartak párjával. Úgy fogalmaz: ők a mindenük, velük töltenek annyi időt, amennyit csak tudnak, közös programokat szerveznek, melyeknek köszönhetően rengeteg élménnyel gazdagodnak.

És hogy hogy jön a képbe mindezek mellett méga Diákokért Egyesület is, melynek egyik alapító tagja, és elnöke? Az egész a líceumban kezdődött, ahol nagyon sok mindent szervezett: bulikat és más rendezvényeket, menedzselte úgymond az osztálytársai fellépéseit. Az egyetemi évek alatt pedig mindez a Nagyváradi Magyar Diákszövetség (NMD) szárnyai alatt folytatódott, amikor már tudatosan tanügyi témájú, vonatkozású programokat szervezett. Nagyon megszerette ezt a „pályát” is, és azóta is, bár minden évben eldönti, hogy kész, vége, mert nagyon sok idejét elrabolja, annyira hozzánőtt, és annyira van rá igény, hogy végül mindig folytatja, valahogy nem tudja abbahagyni…

Nem könnyű nőnek lenni

Nem könnyű nőnek lenni a 21. században- válaszolta ez irányú érdeklődésünkre Perecz-Simó Annamária- szerinte főleg az emancipáció miatt. Régen ugyanis a nők úgy voltak, hogy eltartották őket, és nem volt más dolguk, mint a házvezetés vagy a gyereknevelés, napjainkban viszont ezek mellett- hiszen ezeket is el kell végezniük- vezető beosztásokban is ott találjuk őket, olyan helyzetekben, melyek kihívásai sok esetben akár egy férfi képességeit is erősen próbára tennék. És mégis ott vannak a nők, és folyamatosan bizonyítanak- sok esetben azt, hogy jobbak a férfiaknál- amellett, hogy tulajdonképpen a családokat is ők tartják össze.

Ciucur Losonczi Antonius

Címkék: , ,


0Hozzászólás

Herzlichen Dank für Ihren Kommentar - dieser wird nach einer Prüfung von uns freigeschaltet. Beachten Sie, dass dies gerade an Wochenenden etwas länger dauern kann. Kommentare von registrierten Usern werden sofort freigeschaltet - hier registrieren!

Még 1000 karakter