A Földön kívül életről is írt

A Földön kívül életről is írt
A szóban forgó esszében Churchill valószínűnek tartja, hogy létezik élet a földön kívül, megelőzve több mint húsz évvel Frank Drake csillagászt, aki ezzel a gondolattal 1961-ben állt ki elsőként.


Miközben a legfontosabb csatájára készült a náci Németország ellen, egy nemrég előkerülő esszéből kiderült, hogy Winston Churchillnek még arra is volt kapacitása, hogy a földönkívüliekről elmélkedjen – írja a New York Times. 1939 október 16-án, amikor már hetek óta hadban álltak a németekkel, egy lapkiadónak küldött levelében ír hosszasan a találgatásairól a földönkívüliekkel kapcsolatban az angol miniszterelnök. Churchill maga annyira hitt az idegenek létezésében, hogy egy állítólagos ufóészlelést 50 évre titkosított, hogy megelőzze a tömegpánikot.

Tanulmány

Az Egyedül vagyunk az univerzumban? című 11 oldalas esszében tudományos oldalról megközelítve foglalkozik a témával, legalábbis ezt állítja azon kevés emberek egyike, aki olvasta az esszét teljes terjedelmében. Mario Livio a Nature magazinban írt többek között erről, valamint arról, hogy Churchill aktívan érdeklődött a tudományok iránt és több esszéjéből is kiderül, hogy nyitott és nagyon modern gondolkodású ember volt, aki sokat foglalkozott az evolúcióval és a sejtbiológiával is. Az esszében Churchill valószínűnek tartja, hogy létezik élet a földön kívül, megelőzve több mint húsz évvel Frank Drake csillagászt, aki ezzel a gondolattal 1961-ben állt ki elsőként.

Az esszé még 1980-ban került a londoni Churchill Múzeumba, ahol évtizedeken keresztül átsiklottak rajta, azonban a tavaly kinevezett új igazgató, Timothy Riley felfedezte, és megosztotta a tartalmát pár tudóssal. Az előkerülése után két másik verzió is felbukkant más angol archívumban, így kiderült az is, hogy az esszét még az ötvenes években is többször javította.
Esszéjében az írja, hogy nem tartja magát annyira önteltnek, hogy azt gondolja, hogy az ő naprendszere az egyetlen, amelyhez bolygócsoport tartozik.

Churchill élete során több mint 30 millió szót írt le. Ebbe beletartoznak politikai beszédek, egy afrikai úti beszámoló, egy könyv az olajfestészetről, de írt 15 évesen egy esszét Oroszország képzeletbeli megtámadásáról. Írói munkásságáért 1953-ban irodalmi Nobel-díjat is kapott.  Igen termékeny festő volt, több mint 750 képet (és két szobrot) alkotott, e tevékenysége elismeréseként megkapta a Királyi Művészeti Akadémia oklevelét. Művei közül körülbelül 350 Chartwellben látható. Korának sok politikusához hasonlóan Churchill is több londoni klubnak volt a tagja: liberális korszakában a Reform Clubnak és a Nemzeti Liberális Klubnak, később, a konzervatívokhoz visszatérve pedig az Athenaeum Clubnak, a Boodle’snak, a Buck’s Clubnak és a Carlton Clubnak. E számos különböző klubban viselt tagsága ellenére nem volt rendszeres látogatója ezeknek az intézményeknek, és kevés időt töltött ott, találkozóit inkább a Savoy és a Ritz szállóbeli, esetleg a Képviselőház étkezőjében bonyolított ebédek, illetve vacsorák keretében intézte. Churchill utolsó évei búskomorságban teltek. Sosem rendezte ellentmondásos viszonyát fiával. Sarah lánya alkoholista lett, Diana pedig öngyilkosságot követett el 1963 őszén. Churchill több kisebb agyvérzésen esett át. 1964 novemberében egy kortól és csapásoktól megtört öregember jelent meg az őt kilencvenedik születésnapján felkereső fotósok előtt. 1965. január 12-én újabb, nagyon súlyos agyvérzést kapott. Tizenkét nappal később, 1965. január 24-én, napra pontosan 70 évvel édesapja után hunyt el.