A fiú, avagy a segítségnyújtás ambivalenciája

A fiú, avagy a segítségnyújtás ambivalenciája
Forgách András A fiú című tragédiájának ősbemutatóját láthatta a váradi közönség a szerző rendezésében a múlt hétvégén a Szigligeti Színház stúdiótermében. A kortárs magyar dráma egyszerre boncolgat aktuális és örök emberi problémákat mai színházi, nyelvi eszközökkel.

 

A magyarországi szerző tragédiáját egymást követő három napon, pénteken, szombaton és vasárnap is bemutatták. A címszerepet kettős szereposztásban láthatta a váradi nagyérdemű: a péntek esti első előadáson Varga Balázs, szombaton és vasárnap pedig Hunyadi István alakításában. A darab kiindulópontja egyszerűnek tűnő szituáció: egy idős házaspár megérkezik egy kis település üdülőházába, ahol ők az egyetlen vendégek. Az előadás első negyede e két ember viszonyrendszerének a bemutatására vállalkozik. Apa (Hajdu Géza), fél feleségétől (Anya – Fábián Enikő), ugyanakkor ki is van szolgáltatva neki: fél attól, hogy felesége megöli őt, de kétségbe ejti a gondolat, hogy az asszony netán elhagyja. A családi perpatvar a férfi elaltatásával végződik, ezzel ő mintegy kiiktatódik a történetből, és a lelkész (Dimény Levente) feltűnésével kezdetét veszi egy még feszültebb dráma. Az előadást végignézve támadt az az érzésem, hogy egy kissé talán túl hosszú lett az idős házaspár kapcsolatának bemutatása, és egyfajta dramaturgiai törésként felfüggesztődött az első történet azért, hogy kezdetét vegye a második, és immár a végkifejletig kibontott eseménysor.

Egy másik tragédia

A lelkészről csak második felbukkanása után derül ki, hogy egy fiút keres, akiről az Anya semmit sem tud, azonban a lelkész távozása után váratlanul betoppan a szobába a keresett személy, Félix (Hunyadi István), egy rendkívül zavaros és agresszív viselkedésű fiatalember. Ezek a jelek azonnal elárulják Félixről azt, hogy tudatmódosító szerek rabja. Ettől a ponttól kezdve rajzolódik ki a tragédia igazi tétje: egy élet megmentéséért folytatott hajsza. Mindenki – az Anya, a lelkész, a gondnoknő, a rendőrök, a Kislány – a maga eszközeivel és értékrendszere alapján próbál segíteni rajta, de a rövid, másfél órás darab során felvillan mindegyik szereplőnek a maga problémája, amelyekből egyikük sem tud kitörni. Olybá tűnik, hogy ezek az emberek is ugyanúgy segítségre szorulnak, mint a fiú, ezért értelmezik félre Félix problémáit, és ezért keltik azt a benyomást, hogy ők valójában képtelenek segíteni a fiún.

Tragikum

A történet két fő alakja tragikus hős: a Fábián Enikő által domborított Anya, valamint a fiút megformáló színészek. Én a szombat esti előadást láttam, ezért Hunyadi István produkciójáról írva állapíthatom meg, hogy rendkívül erőteljes alakítást nyújtott. Félix kétségbeesését, kiábrándultságát, agresszivitását elemi erővel tudta megjeleníteni nem pusztán hangos ordibálással, szabadszájúsággal és a kellékek csapkodásával. Hunyadi István méltán lehet büszke erre az emlékezetes alakítására. A másik fő pillére a tragédiának Fábián Enikő, akinek érzésem szerint rendkívül nehéz dolga volt, hiszen nagyon bonyolult lehet hitelesen alakítani egy olyan, a házasságába és saját életébe belekeseredett öregasszonyt, akiben ennek ellenére van elég lelki energia ahhoz, hogy segíteni akarjon egy a szobába betörő, idegen, agresszív embernek. Persze a színpadon minden lehetséges, olyasmi is, ami a valóságban kevéssé valószínű, és Fábián Enikőnek sikerült átlendítenie a nézőket ezen a valószerűtlenségen. Érdekes, hogy Forgách András nyilatkozata szerint a darab arról szól, hogyan nem tudunk segíteni másoknak, nekem mégis mást sugallt a darab utolsó képe: a fiú elrohan, hogy megölje magát, az Anya pedig lefekszik ágyára, elővesz egy könyvet és nyugodtan olvas, mint aki minden tőle telhetőt megtett annak érdekében, hogy a fiú megtehesse azt a lépést, amit saját magának választott. Ez a lezárás számomra inkább a segítségnyújtás fogalmának ambivalenciáját sugallja, semmint egy határozottan kinyilatkoztatott ítéletet a segítség lehetetlenségéről.

Komikum

A nézőre súlyként nehezedő tragédiába olykor humoros felhangok keverednek, ami jól ellenpontozza a darabon egyébként végigvonuló feszültséget. Főként a pancser rendőrök (Szotyori József, Csatlós Lóránt) és a házipapucs-nyomozó (Pál Hunor) jelenetei a humor forrásai, de a gondnoknő (Tóth Tünde) egzaltáltsága is többször derültséget váltott ki a nézőkből. A kamaraelőadásban a legapróbb részletre is odafigyelt a rendező és a színészek, hiszen ilyen kis térben nincs a színpadnak többé és kevésbé látszó része, úgyhogy minden játszó színésznek a színtéren tartózkodásuk minden pillanatában nem csak testi, de szellemi jelenlétükre is szükség volt. Ezt a feladatot is teljesítették színészeink, akikkel Forgách András értékes előadást hozott létre.

Pap István