A filharmónia fiatal koncertmestere

A filharmónia fiatal koncertmestere
Egy idő óta nem volt állandó koncertmestere a nagyváradi Állami Filharmóniának, a szimfonikus zenekar tagjai közül néhányan felváltva végezték ezt a tevékenységet. Mára ez a gond is megoldódott. Nagy Kálmánnal, a nagyváradi Állami Filharmónia koncertmesterével – mert róla van szó – az elmúlt napokban beszélgettünk.

Marosvásárhelyen született, a középiskolát is ott végezte, majd az egyetemet Kolozsváron, később a mesterképzést is ugyanott. Állandó tagja a Kolozsvári Filharmóniának, amellett kamara- és ifjúsági zenekarokban is játszott, vagy koncertmester volt. Kolozsváról érkezett Nagyváradra, de a tavalyi évet Budapesten töltötte, ahol a budapesti Dohnányi Zenekarban működött, mint hegedűs.

Nagyváradra először szólistaként érkezett, 2012-ben játszott az Enescu-Bartók koncertteremben „gondolom ennek az ismeretnek a kapcsán hívtak meg az idén még májusban koncertmesternek. Gyakorlatilag ekkor szembesültem a koncertmesteri tisztség felajánlásával. Megkérdezték, lenne e kedvem huzamosabb időre Nagyváradra jönni én vállaltam és szeptember óta itt vagyok, a koncertmesteri tisztséget töltöm be. Mindez még nem végleges, a filharmónia vezetősége kell arról döntsön, hogy megfelelő vagyok-e a tisztség betöltésére, én is el kell döntsem, hogy képes vagyok-e az igényeknek megfelelni. De azt is el kell döntsük – a feleségem is a zenekarban játszik mint fuvolás – hogy itt maradunk-e Nagyváradon”.

Három hónapja

-Szeptember óta eltelt három hónap, milyen a benyomása az itt tapasztaltakról? Hogy érzi magát Nagyváradon?

-Jól érzem magam Váradon, benyomásom is jó mindarról amit itt találtam. Az érződik, hogy egy ideig nem volt egy frontember a szimfonikus zenekar élén. Azt, hogy minden zökkenőmentesen történjen időre van szükség, én is meg kell szokjam a kollegáimay, ők is meg kell szokjanak engem, de azt már most kijelenthetem, jó alapanyaggal rendelkezik a váradi szimfonikus zenekar.

-Miként érzi, a zenekar tagjai elfogadták?

-Én úgy érzem, hogy igen. Úgy értékelem, hogy jobbat tesz az a zenekarnak, hogy a koncertmester kívülről érkezik és nem a zenekar egyik tagjai közül került ki – legalábbis nekem ez a véleményem. Úgy érzem a kollegák jól viszonyultak ahhoz, hogy egy új koncertmesterük van ezt tapasztaltam a mellettem üllő Orbán Sándor szólamvezető részéről is.

-Nagyváradon laknak, ide költöztek, ?

-Természetesen, hiszen másképpen ezt a tisztséget nem lehetne betölteni, állandó jelleggel közel kell legyek a zenekarhoz, ami kizárja az ingázást.

Azt még el kell mondjam, hogy a koncertmesterről a külső szemek csak annyit látnak, hogy ő az, aki feláll és behangolja a zenekart, tehát kezdődhet a koncert, hogy kezet fog a karmesterrel, vagy a koncert szólókat lejátssza. Azért ez a tisztség annál sokkal több, elsősorban egy második karmesteri szerepet is betölti. A koncertmester képviseli a zenekart a különböző alkalmakkor. Általában amilyen a koncertmester kiállása, olyan a zenekar is – ez is az én véleményem. Ha megfelel és összetudja fogni a zenekart bízhat benne, hogy jó irányban halad tevékenységük. A filharmónia vezetői, Tódor Albert vezérigazgató, Fojka László művészeti igazgató nagyon kedvesek voltak hozzánk, kellemes meglepetés volt, ahogyan fogadtak. Egyébként a koncertmester az, aki tartja a kapcsolatot a zenekar és az igazgatóság között, mindig akadnak olyan jelenségek, melyek két irányban haladhatnak, ezeket rendezni kell – ha netalán szükséges.

A váradi közönség

-Az eddigi tapasztalatok szerint milyen a hangversenyek váradi közönsége?

-Azt tapasztaltam, hogy váradi közönség szeretettel vesz részt a hangversenyeken, nagyon sokan vannak, akik komoly zenei ismerettel rendelkeznek, ez érezhető a koncertek alatt, vagy éppen a végén, ahogyan fogadják az előadást. Véleményem szerint nagyobb számban kellene részt venniük a koncerteken, az is érződik, hogy régi közönség. Ifjúságot, – már középiskolai osztály tagjait is – valamiképpen be kellene csalogatni a filharmóniába, tudom van ilyen kezdeményezés, de ezt tovább kell folytatni. Számomra szinte hihetetlen, hogy egy ilyen városban mint amilyen Nagyvárad, ahol zenei intézmények működnek, az itt tanuló diákok szinte egyáltalán nem látogatják a hangversenyeket, ez elsősorban a tanárok hibája. De közülük is csak kevesen vannak jelen, nem nagyon tudnak példát mutatni.

Beszélgetésünk végén kérdeztem rá, menyire ismert számára Bihar megye? Nagy Kálmán elmondta, hogy a nagyapja érmelléki származású, Érsemjén mellett volt családi birtoka. Ismerve jól azt a vidéket, rákérdeztem, hogy hívták a nagyapját? Csiha Kálmán, hangzott el. Az egykori Erdélyi Református Egyházkerület püspökének szobrot állítottak Semjénben, mondtam. „Igen én voltam az egyik unoka, aki a szobrot leleplezte”, mondta végezetül Nagy Kálmán.

Dérer Ferenc