A Filharmónia énekkarának karácsonyi koncertje

Hétfőn este lépett fel a Nagyváradi Filharmónia vegyeskara az intézmény hangversenytermében. A hagyományos karácsonyi koncertesten az ünnephez illő kompozíciók hangzottak el. Karigazgató dr. Lászlóffy Zsolt volt.

 

 

 

Az ünnepi műsort román zeneszerzők alkotásai gazdagították. Legtöbbjük a bizánci zene hagyományaira épülő alkotásokkal ismertetett meg. Az ortodox egyház kelet-európai behatolásával a bizánci muzsika széles körben elterjedt, felhasználva a liturgia szövegeit. Meghallgattuk Timotei Popovici (1870–1950), Gheorghe Cucu (1882–1932), Nicolae Lungu (sz. 1900), Gheorghe Şoima (sz. 1911), Anton Pann (1796–1854), Ioan D. Chirescu (sz. 1889), Paul Constantinescu (1909–1963), valamint Valentin Teodorean, Radu Zamfirescu, Adrian Pop és Ovidiu Iloc szerzeményeit. Ezek java része kimondottan Jézus születésével kapcsolatos. A codálatos feldolgozású énekek jó része népi hagyományokra is épül. Itt említeném meg Anton Pannt, akinek ősi bizánci zenei hagyományokra támaszkodó kompozíciója csendült fel (Három király Keletről). A műsorban fellépett két énekes is, így például Zamfirescu Télapó című szólóját Bulzan Annamária szoprán énekelte, Anton Pann és Chirescu kompozíciója Nicolae Bejan tenor szólaltatta meg. A műsor egyik érdekessége volt, amikor Ovidiu Iloc, az énekkar egyik tagjának hatáskeltő Kolindáit mutatták be ősbemutatóként. Adrian Pop teljesen folklórra épülő, erőteljes ritmikával fűszerezett alkotása szólalt meg végezetül. Paul Constantinescu meglepett bizánci oratóriumával, ugyanis már meghallgattuk korábban tőle a húsvéti oratóriumot is. Műve az üdvözítő születését köszönti.

A műsort kiegészítette F. X. Gruber Stille Nachtja (Csendes éj). Ugyancsak J. S. Bach Karácsonyi oratóriumából (1734, Lipcse) egyik szép korálját (Törekedj a szép hajnalcsillaghoz) adták elő az énekesek, amely tulajdonképpen az Üdvözítő megszületésének apoteózisa. Az együttes igen szépen hozta felszínre a mű ünnepi jellegét. Magyar karácsonyi énekeket is előadtak, igen megnyerően. Így Kodály Zoltán 1935-ben kettős gyermekkarra írt, Angyalok és pásztorok című kórusművét, amelyben felfedezhető a magyar népdal ihlető hatása. A lírai hangvételű alkotás jellegzetesen idomul a karácsony örömhíréhez. Kodály mondja: „Mechanizálódó korunk olyan úton halad, melynek végén az ember géppé válik. Ettől csak az ének szelleme véd meg.” Kósa György (1897–1984) zeneszerző, zongoraművész, karmester három szép karácsonyi dalt dolgozott fel: Mennyből az angyal (Szentmihályi M. – 1798, gyímesi gyűjtés 1844), Pásztorok, pásztorok, valamint a Dicsőség mennyben az Istennek című karácsonyi énekeket, amelynek egyik alapgondolata: „Dicsőség a jóakaratú embereknek!” Radó Judit zongoraművész igen kifejezően kísérte Constantinescu oratóriumát.

Az énekkar teljesítménye művészi színvonalú volt. Dr. Lászlóffy Zsolt kiváló felkészültsége, ízlése és a kívánt érzelmekkel való azonosulás muzsikába oldása révén vált hangulatossá, áhítatot ébresztővé az énekkar koncertje. Mindehhez hozzájárult a két szólista fellépése is. Végezetül a hallgatóság lelkes tapsára újévi köszöntővel búcsúztak az előadók.

Tuduka Oszkár