A felejthetetlen északi fény varázsa

A felejthetetlen északi fény varázsa

Nagyvárad – Kedd délután az Ady Endre
Középiskola dísztermében a
Partiumi Magyar Nyugdíjasok Egyesülete
meghívásának eleget téve
Marossy Anna biológus mesélt az északi
fény varázsáról.


Bevezetőjében Marossy Anna
biológus elmondta: az emberek
többségével ellentétben
ő a telet szereti: nem a verőfényes
tengerpart és a meleg után
áhítozik, hanem a hideg, ködös
napokon érzi igazán jól
magát. Már gyermekkora óta
vágyott arra, hogy lássa a sarki
fényt, valószínűleg annak
betudhatóan, hogy első osztályos
korában a tanítónője
felolvasta Cezar PetrescuFram, a
jegesmedve
 című
regényét, amelyben az egyik fejezetben
arról esik szó, hogy a megöregedett
állatot visszaviszik a jégmezőkre,
ahol találkozik a sarki fénnyel. Marossy
Anna álma 2000-ben teljesült, amikor
tanulmányútra
 hívták az Északi sarkra. Egy
hosszú utazást követően jutott
el a szálláshelyére, ahol
már a megérkezésekor sok
érdekes dolgot tapasztalt. Kristálytiszta
volt például a levegő, a
mínusz harminc Celsius fokos hidegben
csupán annyira fázott, mintha
csupán mínusz tíz fok Celsius
hideg lett volna, és a hó sem volt olyan,
mint nálunk. Hat éjszaka adódott
rá lehetősége, hogy
gyönyörködhessen az északi
fény játékában. “A
látottaktól szinte extázisba esik
az ember, a legfelelőbb kifejezés a
jelenség leírására
talán az, hogy villózik   az
ég”, magyarázta.

Elektromos töltésű


A levegő ilyenkor elektromos
töltésű, egyes
vélemények szerint jót tesz a
szívbetegeknek. A látvány
“gyönyörű, szép, fantasztikus
és leírhatatlan”, a tölcsér,
legyező vagy drapéria formájú
fény lassan mozog, fentről lefelé
kezd megvilágosodni a táj. Sokan azt
állítják:
hanghatásokkal  jár
együtt a jelenség, míg mások
szerint, ha valaki sokáig nézi az
északi fényt, megbolondulhat.
 Számos hiedelem és legenda
kapcsolódik hozzá, és noha
napjainkban már korszerű
berendezésekkel tanulmányozzák,
mégis akadnak még tisztázatlan
hatásai. A beszámolója
végén a biológus képeket is
mutatott az északi fényről és
a lappokról, mely nép
képviselőivel, bár szeretett volna,
mégsem találkozhatott mivel, mint
kiderült, félnomád életet
élnek, és az ott
tartózkodásakor éppen
délebbi vidékeken jártak.

Ciucur Losonczi Antonius