A feketetói vásárt valóban látni kell!

A feketetói vásárt valóban látni kell!
Október második hétvégéjén rendezték meg Körösfeketetón Erdély, vagy talán egész Kelet-Közép-Európa legnagyobb kirakodóvásárát. A több napos rendezvényen rengeteg érdeklődő fordult meg. Idén kedvezett az időjárás is mindazoknak, akik kilátogattak a vásárba.

A Nagyvárad-Kolozsvár országút mellett, a Királyhágótól tizenöt kilométerre, a csütörtöktől hétfőig tartó eseményen rengeteg hazai árus és az ország minden sarkából összesereglett vásárló, nézelődő vett részt. Persze külföldiekből sem volt hiány, a parkolókban mindenütt magyarországi buszok, kisautók jelezték azt, hogy az anyaországban is nagy híre van Feketetónak. Mert Feketetó tényleg az a hely, ahol mindent lehet kapni. Az általában mindig zsúfolt E 60-as műúton szombaton a nagy forgalom miatt még nehezebben lehetett közlekedni a vásárba igyekvő autók miatt. Feketetóra érve észlelhettük, hogy a vásár jó alkalmat nyújt a helybélieknek arra is, hogy a parkolási díjakból egy kis haszonra tegyenek szert. Az út mellett levő porták, udvarok ajtajai ugyanis nyitva álltak, várva a beállni akarókat, de parkolóhelyeket rendeztek be az E 60-as főút melletti legelőkön, földparcellákon is, ahol 10 lej ellenében lehetett parkolóhelyhez jutni. Cserébe a pénzszedő ember figyel a kocsira is.

Régi és új

A vásár területére a belépő ára csekély 1 lej. A négy nap alatt megforduló több tízezer embertől és a rengeteg árustól így is sok hasznot húzhat az önkormányzat. Hihetetlen mennyiségű árus árul itt hihetetlen mennyiségű kacatot és néhány valódi kincset. Viszont miután az ember körbesétálja a több négyzetkilométeres alapterületű vásárt, arra a következtetésre jut, hogy Feketetót valóban látni kell. Mert sokkal több, mint egy egyszerű piac. A Sebes-Körös két partján a piac több kilométer hosszan húzódik, gyönyörű dombokkal a háttérben. Akármilyen összevisszák is az árusok és a portékáik által alkotott alkalmi utcák, mégsem érzi az ember az említett két piac néha nyomasztó labirintushangulatát, inkább azt, hogy kinn van a szabadban. Mintha túrázna, ahová az ember kedvenc kutyáját is magával viheti, csak az ösvényeket nem virágok és bokrok szegélyezték, hanem a világ összes kacatja, régi és új áruja. A kirakodóvásár több hektáros területén szinte minden kapható. Új és régi dolgok, a porcelánbabától egészen a pálinkafőző kazánig, enni- és innivaló, ruházati cikkek, dísztárgyak, szerszámok stb.

Kincsekre lelhetünk

Szombaton, a jó időt kihasználva rengetegen látogattak ki, szinte alig lehetett haladni a vásárban. Az árusok közötti sétányokon lépésről-lépésre jutott előbbre az ember, megállni, szétnézni is elég nehézkes volt. A Sebes-Körösön átívelő vaskorlátos fahídon az autók miatt sokszor percekig megrekedt a tömeg, és az emberek ilyenkor a híd magasságából tekinthették meg a vásárt. Idén is népviseleteket, fazekastárgyakat, régi idők emlékeit felidéző dolgokat kínált a vásár. Györgyfalvi, inaktelki, széki, kalotaszegi asszonyok kínálták portékáikat, népviseleti darabjaikat. Aki szeret kincset keresni, Feketetónál aligha talál jobb terepet. Minden árucikk alku tárgya, de minél turistásabb a vevő, annál kisebb valószínűséggel köti meg az évszázad üzletét. A vásárban bőven lehet hallani magyar szót, és a legtöbb árus, aki akár csak halványan is el tudta képzelni azt, hogy tényleg vásárolni akarunk valamit, ráérősen mesélt a portékájáról, legyen az teafű, havasi méz, üst, pálinkafőző, katonasisak, kés vagy monarchiás hadikitüntetés. Külön színfoltot jelentenek a nagy kalapos férfiak, a gábor cigányok és a tarka ruhás cigány nők. A sorok között kéregetők nyújtják kezeiket a vásárlók felé, a vásár területén több helyen a Jehova tanúi osztogatják a szórólapjaikat. Feketetó tényleg az a hely, ahol mindent lehet kapni. Mintha Erdély és Románia elmúlt több száz évének zaklatott története lenne kiöntve a fűre. Láttam faragott székely bútorokat és román ikonokat, használt központi fűtésű kazánt, kalotaszegi hímzéseket, porcelán csecsebecséket, szőlőprést és használt fúrógépfejeket. A komolyabb árusok egyetlen árucikkre specializálódtak – festmény, réztárgyak, cipő, ruha –, de rengeteg standon az „amit össze tudtunk szedni” volt az egyetlen rendezőelv. Volt, aki az asztalra állva kiabálta, hogy nála minden portéka öt lej, embertársa tőle húsz méterre hangszóróból ordította el az üzenetét a vásárlók felé.

Ételkülönlegességek

A kötelező erdélyi vásári ételen, a miccsen (mititei) kívül olyan különlegességeket is árultak az ételsorokon, mint a pacalleves, túrós puliszka, sült kolbász. Kellemes színfoltjai voltak a vásárnak a Székről, illetve a Mérából érkezett vendéglősök, akik csárdát állítottak fel. Náluk töltött káposztától a bundáskenyéren keresztül egészen a zsíroskenyérig, az erdélyi Csiki söröktől, a különféle pálinkákon keresztül egészen a forralt borig mindent kapott a megéhezett vendég. A kétszáz éve rendszeressé vált, hatalmas zsibvásárból mára turisztikai attrakció is lett, és olyan látogatók is felkeresik, akik igazából semmit nem akarnak venni, csak kíváncsiak. Mert a gyűjtőszenvedély bárkit elkap(hat).

Hasas János