A fehér varjú

Fotó: m. cinemagia.ro
Fotó: m. cinemagia.ro
Ralph Fiennes rendezésében készült „The White Crow” („A fehér varjú”, 2018) című film a világhírű balett-táncos Rudolf Nurejev élettörténetét- a gyermekkorát, a leningrádi tanulmányi éveit, a veszélyekkel teli szökésének izgalmas momentumait- mutatja be.

 

A produkció betekintést nyújt a balett izgalmas látványvilágába, a balett-táncos életébe, és arra, hogy a csillogás mögött fegyelem, kitartó munka, magas művészi teljesítményigény rejlik. Julie Kavanagh „Rudolf Nureyev: The Life” című, 2007-ben megjelent életrajzi könyvét filmre alkalmazta David Hare, forgatókönyvíró. Maga a szerző balett-táncos volt, majd táncszakíróként alkotott. A tánc-zseniről írta a második könyvét.

A film hiteles képet alkot Rudolf Nurejev személyiségéről. 1938 -ban a transzszibériai expresszvonaton látta a napvilágot. Családja anyagi nehézségekkel küzdött. Gyermekkorát Ufában (Baskíria) töltötte. A tánc iránti érdeklődése már kiskorában jelentkezett. Egy baskír tánccsoport tagja volt. A tánc-tehetségét korán felfedezték, és érdemesnek tartották, hogy alakítsa, fejlessze az ilyen irányú képességét, tehetségét. 17 évesen a világhírű szentpétervári Orosz Vaganova Balettakadémián a nagy hírnévnek örvendő Alekszandr Puskin balettmester növendéke lett, akárcsak Mihail Barisnyikov. A film érzékelteti a fiatal Rudolf és balett-mester közti kapcsolatot, aki jelentős szerepet játszott Rudolf Nurejev balett- karrierjének alakulásában. Három év alatt szólótáncossá vált.1958- 1961 között a Kirov (ma Mariinszkij) Színház tagjaként 15 szerepet alakított. Emigrálásukig a társulat csillagai voltak. A film Nurejev ifjúkorára összpontosít, és arra, miként vált sikeres szólótáncossá. A produkció figyelemre méltó része Nurejev szökésének megjelenítése.

A film érdeme, hogy rendkívül hűen érzékelteti a hidegháborús kor hangulatát, a művész, akárcsak a többi értelmiségi kiszolgáltatottságát, a KGB ügynökeinek szerepét. Korlátozta a művészeknek a külföldi személyekkel, művészekkel való kapcsolatát. A Kirov Balett társulat nyugat-európai turnéra -Párizsban és Londonban- indult. Rudolf Nurejev lobbanékony, nonkonformista személyiség nem igen tartotta be az idegenekkel való kapcsolattartásra vonatkozó szabályokat, kapcsolatot tartott fenn a nyugati művészekkel is. Ennek következtében a szovjet titkosszolgálat felfigyelt rá, ügynökei követték a művész életét. Nem akarták elfogadni, hogy a lázadó Nurejev is részt vegyen a turnén. Azonban a szervezők kérték, hogy hagyják őt táncolni Párizsban.

„Szabad akarok lenni!”

1961-et írunk. A film egyik legizgalmasabb része a 23 éves Nurejev szökését bemutató jelenetsor. A Kirov Balett társulat fellépett Párizsba. Nurejevet rendkívül érdekelte a francia kultúra. Valósággal lenyűgözte Párizs építészete. A KGB ügynöke állandóan figyelte a fiatalembert. Az ifjú balett- művész elhatározta, hogy nem megy a társulattal tovább a londoni turnéra, hanem megszökik. A párizsi állomás Le Bourget repülőtéren a szovjet titkosszolgálat ügynökének a felügyelete alatt a Moszkvába induló gépre kellett volna felszállnia, amit a kisérő különböző érvekkel indokolt (díszelőadáson kell fellépnie, vagy az édesanyja beteg). Nurejev tudatába volt, ha Moszkvába visszatér, akkor börtön vár rá. A szökést a 21 éves Clara Saint tervezte meg, a francia rendőrség közreműködésével. Clara Nurejevhez lépett, és megsúgta, a fiatalember háta mögött francia rendőrök állnak. Nurejev egy ugrással a francia rendőrök közé került, ami már francia területet jelentett. „Ne érintse meg őt, Franciaországban vagyunk!” – mondta a francia rendőr a szovjet biztonsági tisztnek. „Szabad akarok lenni!” – kiáltja a balett-művész. Nurejev megszökött, és menedékjogot kért. Soha nem tért haza a Szovjetunióba. Döntése megváltoztatta az életpályájának alakulását, a világ legismertebb férfi táncosává tette. Az otthonmaradt barátainak és családjának veszélyekkel kellett szembenézniük.

Szökésének történetét Claude Lelouch az „Egyesek és mások” című filmjében (1981) dolgozta fel. Három generáció zenészeit és táncosait mutatja be, bejárva Oroszországot, Németországot, Franciaországot, az Amerikai Egyesült Államokat. A produkcióját a Legjobb filmnek járó César- díjra jelölték (1981), a Cannes-i Filmfesztiválon a Technikai nagydíjat nyerte (1981).

Rudolf Nurejev (Irkutszk, 1938, március 17. – Levallois-Perret, 1993, január 6.) világhírű balett-táncos pályaívének további alakulására nem reflektál a film, sem a magánéletének problémáira.

A film alkotói

Rendező: Ralph Fiennes. Forgatókönyvíró: David Hare. Operatőr: Mike Eley. Koreográfus: Johann Kobborg dán balett-táncos és koreográfus. Zenéjét szerezte: Ilan Eshkeri. Főbb szereplők: Oleg Ivenko, Ralph Fiennes, Adéle Exarchopoulos, Szergej Polunyin.

Rudolf Nurejevet az ukrán származású Oleg Ivenko, a Tatár Állami Opera és Balett Színház vezető táncosa alakítja. Ez az első filmszerepe. Ralph Fiennes alakítja a neves balettmestert, a Kirov Balett koreográfusát is, Alekszandr Puskint. A BAFTA-díjas forgatókönyvíró, David Hare szerint „Fiennes igazi balett-táncost akart a főszereplőnek, mert annak azért nagyobb a valószínűsége, hogy egy balett- táncos színésznek is jó, minthogy egy színész megtanul táncolni.” Adéle Exarchopoulos francia színésznő Clara Saint szerepében lépett fel, aki a megszervezte Nurejev szökését. Szergej Polunyin ukrán balett-művész Jurij Solovjev szerepében látható, aki a Kirov Balett egykori balett-táncosa. Nurejev disszidálása után üldözni kezdte a KGB, 36 éves korában öngyilkos lett.

A filmet Belgrádban, Szentpéterváron (Mariinszkij Színház), Párizsban (Palais Garnier, a francia főváros operapalotája), nagyját eredeti helyszíneken, de műteremben is forgatták. A belgrádi Balett társulat jelenítette meg a Kirov Balettet.

Rudolf Nurejev ünnepelt balett-táncos, tánc-zseninek is nevezték. 1962-ben a londoni Royal Ballet szólótáncosa volt. 1983-1989 között a párizsi Nagy Opera balettigazgatója és koreográfusként is közreműködik. 1982-ben felvette az osztrák állampogárságot.1984-ben HIV-pozitívként diagnosztizálták. 1989-ben léphetett színre a Kirov Színház színpadán. 1992-ben a Budapesti Tavaszi Fesztiválon, a Magyar Állami Operaházban Cristoforo című balett címszerepében láthatta a közönség. Ez volt az utolsó fellépése.

A Ralph Fiennes rendezésében készült „The White Crow” című koprodukciót (Egyesült Királyság, Franciaország) több nemzetközi filmfesztiválon- London (2018), Tokió (2018), Hong Kong (2019) – mutatták be. A Tokiói Filmfesztivál versenykategóriában láthatta a közönség. „Ez nem a Nurejev híres éveiről szól, hanem Nurejev ifjúságáról szóló történet” – mondta Ralph Fiennes. A rendezőnek ez a harmadik nagyjátékfilmje.

Kolozsváron a 18. Transilvania Nemzetközi Filmfesztivál Supernova szekciójában bemutatott „A fehér varjú című” film nagy érdeklődést váltott ki a balett iránt rajongók körében. A nézők igazi moziélménnyel gazdagodtak.

Csomafáy Ferenc