A doni hősökre emlékeztek

A doni hősökre emlékeztek
Múlt szombaton az 1943-ban a Donnál megsemmisült 2. magyar hadseregre emlékezve, az egykori hősök tiszteletére emléktúrát szervezett a váradi Tanoda Egyesület, immár ötödik alkalommal.

Volt már mindenfajta időjárás az elmúlt évek során az emléktúra időpontjában: esett az eső, dagasztottuk a sarat, fújt a szél, az idén viszont talán a legideálisabban alakultak a körülmények: hideg volt ugyan, de nem annyira, inkább friss téli levegőt lehetett beszippantani, festőien szemet gyönyörködtető volt a látvány, a lábunk alatt sercegő hó hangja pedig muzsika volt a füleinknek. A nagyváradi Tanoda Egyesület által szokás szerint a Don-kanyari offenzíva évfordulója – ezúttal éppen a 74. – alkalmából szervezett túrára Püspökfürdőn gyülekezünk január 14-én, szombaton 11 órakor, a busz végállomásán. Voltak köztünk profi túrázók és kezdők, régi és új arcok, valamint két kutya is velünk tartott a gazdáival, mint utóbbi kiderült, az ebek nagyon élvezték a nyargalászást, mint ahogy a gyermekek is a valódinál sokkal veszélytelenebb hócsatázást.

Becsüljük meg

A túra útvonalát a püspökfürdői II. világháborús állásrendszer képezte, a kiindulópont pedig az erdészház filagóriája volt, ahol forró tea és némi elemózsia elfogyasztása után Kecse Gabriella tanárnő, egyesületi elnök megjegyezte: tisztában vagyunk azzal, hogy a mínusz 35–40 Celsius fokos orosz tél milyen következményekkel jár a ma élő emberek számára is, és azt is tudjuk, hogy az akkori honvédek nyári öltözékben, nem megfelelő fegyverzettel, többhetes frontszolgálat után kerültek a számukra végzetes offenzívába. Hozzátette: a korabeli naplójegyzetekből nagyon sok dolgot megtudhatunk, akik tehát még nem olvastak ilyeneket, tegyék meg, és biztos, hogy ezek hatására sok mindent átértékelnek, és sokkal jobban tudnak majd örülni olyasmiknek, amelyekre korábban nem figyeltek fel. Rádöbbenek arra, hogy nem az anyagi javak jelentik feltétlen a felhőtlen boldogságot, hanem például az, hogy egészségesek vagyunk, vagy hogy egy olyan világban élünk, ahol a környezetünkben nincs háború. „A mi nemzetünk bővelkedik hősökben, ezért a mi feladatunk nem az, hogy hősök legyünk, hanem hogy ápoljuk az ő emléküket, és olyan körülményeket teremtsünk a gyermekeink számára, melyekből hiányzik a gyűlölet” – fogalmazott. Zárógondolatként egy Don-kanyart megjárt, onnan hazakerült honvéd – Békási Imre – Levél haza… című munkájából olvasott fel egy megható részletet, melyet 1943. január 13-án vetett papírra, és hitelesen szól Isten, haza és a család szeretetéről.

A túra során Kecse Attila beszélt a több mint 70 évvel ezelőtt történtek Várad környéki vonatkozásairól, s menet közben természetesen zajlott az információcsere, az alkalomhoz illő gondolatok hangzottak el. És persze ezúttal sem maradt el az emlékfáklyáknak a meggyújtása és a Himnusz eléneklése.

Ciucur Losonczi Antonius