A dinasztikus gondolkodás évszázada volt

A dinasztikus gondolkodás évszázada volt
Nagyvárad- Szerda este az Ady Endre Középiskola dísztermében az RMDSZ Bihar megyei szervezete által életre hívott Szacsvay Akadémia történelmi modulja keretében Csukovits Enikő, az MTA BTK TTI tudományos tanácsadója tartott előadást az Anjouk európai politikájáról.

Noha a 14. századi gondolkodást meghatározta, hogy a Magyar Királyság nagyhatalomnak számított, a korszak a magyar történelemkutatás szempontjából mégis eléggé feltáratlan, még azt sem tudjuk száz százalékosan, hogy pontosan mikortól datálható, és meddig tartott az Anjou-kor- nyomatékosította bevezetőjében Csukovits Enikő tudományos tanácsadó. Egy azonban biztos: a dinasztikus gondolkodás korszaka volt, vagyis az uralkodók a saját családjaik érdekeit helyezték előtérbe. Csupán az volt fontos számukra, hogy bármilyen módon az országaik területeit gyarapítsák, így furcsa konglomerátumok is létrejöttek. Ugyanakkor ekkortájt néhány dinasztiaváltás is történt Európában, illetve több dinasztia a bázisát áttette a kontinens keleti felébe. Magyarországon is ekkor halt ki az Árpád-ház, és került sor az első dinasztiaváltásra.
Az Anjouk úgymond Franciaországból indultak úgy, hogy Szent Lajos király testvéröccse, Károly családi adománybirtokként megkapta az Anjou-tartományt. Megszerezte magának Dél-Provence-t is, majd 40 évesen, jelentős francia hadsereggel- melynek működését a pápa és „bankok” finanszírozták- 1266-ban partra szállt Dél-Itáliában, és királlyá koronáztatta magát Szicíliában (Nápolyban). Tulajdonképpen megszállta a területet és franciásította ezt. Rövid idő alatt a térség erős embere lett, fennhatósága alá tartozott számos terület. A Balkánon is próbált terjeszkedni, s így került kapcsolatba az Árpádokkal. Feleségül kérte magának Margitot, aki azonban apácaként kolostorban élt, ezért kútba esett a házasság, viszont egy kettős frigy keretében a fia, Sánta Károly nőül vette Árpád-házi Máriát. Innen eredeztethető az Anjouk magyarországi trónigénye, ugyanis a másik házasság férfi tagja, Kun László (Nápolyi Izabella férje) meghalt. Emellett kedvező helyzetet teremtett az is, hogy Magyarországon vita tárgyát képezte III. András trónigénye. Mária a fiának, Martell Károlynak nézte ki a trónt, aki aztán úgy viselte a magyar királyi címet, hogy sohasem járt itt. Korán meghalt azonban, így a nápolyi Anjouk a fiát, az alig 11 éves Károly Róbertet (Carobertot) küldték Magyarországra trónigénylőnek, egy kis költségvetésű hadsereggel, és fontos emberek kísérete nélkül, valójában azzal a szándékkal, hogy otthon a nagybátyja, Bölcs Róbert lehessen a király.

Károly Róbert

A szerencsés véletlen folytán III. András elhalálozott, azonban Károly Róbert helyzete továbbra sem nem volt könnyű. Az őt támogatók tábora kicsi volt, a családja támogatására sem számíthatott, ráadásul nem ő volt az egyetlen király-jelölt. Háromszor is meg kellett koronáztatnia magát, míg 1310-ben de jure, azaz jogilag elismerték ugyan királynak, azonban még ezt követően is tizenegy esztendőnek kellett eltelnie ahhoz, míg legyőzte belső ellenfeleit, tartalommal töltötte meg a királyságát, és de facto, vagyis ténylegesen is ő lehetett a király. Két évtized állt ezt követően a rendelkezésére, hogy a károkat felszámolja, és rendet csináljon az országban. Rendkívül jól teljesített, hiszen visszaszerezte a teljes királyi várállományt, a régióban pedig hatalmas tekintélyre tett szert, döntőbíráskodását mindenütt elfogadták. 1332-33-ban pedig egy időre visszament Nápolyba, s az őt ért gyerekkori sérelem „szépségtapaszaként” elérte azt, hogy az egyik fia, András feleségül vehesse majd Bölcs Róbert egyik leányunokáját, Johannát. Olyan nagy formátumú uralkodónak bizonyult tehát, mint a dédapja, aki annak idején partra szállt Itáliában, ráadásul úgy hunyhatta le örökre a szemét, hogy három fiúutódot is hagyott maga után, akik a magyar, a nápolyi és a lengyel trón várományosai voltak.

Nagy Lajos

Édesapjával ellentétben Nagy Lajos számára a gyermekkorában minden kedvezően alakult: az ország rendbe volt rakva, Visegrádon nőtt fel, és kiválasztott nevelők foglalkoztak vele, lehetősége volt tehát rá, hogy felkészüljön az uralkodásra. 16 évesen vette át a trónt, és mindvégig ott állt mellette- kérve-kéretlenül- az édesanyja, Erzsébet, akit csupán két évvel élt túl. Károly Róberttel ellentétben ő imádott hadakozni, „hobbiból” szinte évente indított valamilyen külső hadjáratot, minden irányba. Körülbelül két tucatnyin személyesen is részt vett, annyira élvezte. Jó hadvezérnek bizonyult, melynek köszönhetően már fiatalon tekintélyre tett szert Európában.
Közben Nápolyban meghalt Bölcs Róbert, s a magyarok megsértődtek amiatt, hogy a végrendeletében megszegte azon (nem dokumentált) ígéretét, hogy András legyen a király, csak Johannát nevezte meg uralkodóul. Emiatt éveken keresztül folyt a huzavona, mely végül azzal zárult, hogy Andrást meggyilkolták. A sikeres merényletben a nápolyi udvar prominens személyiségei is benne voltak, azonban a felbujtó kilétére soha nem derült fény, csak sejteni lehet, hogy Johanna volt a fő megrendelő. Az eseményeket megtorolni óhajtó Nagy Lajos bosszúhadjáratot indított, s egyetlen komolyabb ütközet árán elfoglalta Nápolyt, s elkezdett ott is uralkodni. Valószínűleg egy pestisjárvány miatt hazatért Magyarországra, majd egyszer újból visszatért, hogy sikeresen visszahódítsa a területeket.

Mária, az utolsó Anjou

Nagy Lajos katonailag soha sem szenvedett verességet, az itáliai területekről azért mondott le később, mert belátta, hogy a pápa nem fogja őt megerősíteni, s hívő emberként nagy jelentőséget tulajdonított ennek. Kelet-, Közép- és Dél-Európa jelentős része felett érvényesítette a hatalmát, viszont nem igaz, hogy az ő idejében három tenger mosta volna a Magyar Királyság határait. Fiú leszármazottjai nem voltak, csupán három lány, akik közül Mária lépett a magyar trónra, illetve ment hozzá Luxemburgi Zsigmondhoz. Halálával az Anjouk magyar ága kihalt, és a Luxemburgi-dinasztia került hatalomra.

Ciucur Losonczi Antonius