A csúcson, és mégsem… Szombaton szögre akasztja futballcsukáját Ifj. Fele Sándor

A csúcson, és mégsem… Szombaton szögre akasztja futballcsukáját Ifj. Fele Sándor
Tíz évvel ezelőtt még tízezrek tapsoltak játékának Nagyváradon, ahol a Bihar FC alapembere volt, mára csak több tízen teszik ezt Érmihályfalván, igaz, annál lelkesebben. Ettől az évtől azonban utoljára hivatalos meccsen, ugyanis ifj. Fele Sándor befejezi aktív pályafutását.

Szinte majdnem napra pontosan tíz évvel ezelőtt szurkolók százai ölelgették a Bihar FC, napjainkban Bodola Gyula Stadion zöld gyepén, ma az egykori Arovit és Unirea pályája környékén sétálgatók már csak halk buzdító szavakat mormognak feléje: aztán tehetséges futballistákat nevelj! Az utóbbi időben sokat volt sérült, nem tudta kellőképpen csapatát segíteni, s valószínűleg az e hét végi utolsó negyedosztályú meccsén sem lehet jelen a pályán. Kis túlzással azt is mondhatnánk, így múlik el a világ dicsősége: visszavonulót fújt Fele Sándor, az érmihályfalvai labdarúgás utóbbi 25 esztendejének – Csüry Sándor, Kovács András és Szalai Zoltán mellett – legnagyobb tehetsége és legjobb labdarúgója. Nem a csúcson hagyta abba, de legalább szülővárosából és szeretett csapatából búcsúzik. Természetesen nem hagyja ott az öltözőt, a zöld gyepet, hiszen tornatanárként és ifjúsági labdarúgók neveléséből továbbra is kiveszi a részét.

Román Kupa-siker

Amikor valamikor arról kérdeztük, hol helyezkedik el a legjobb érmihályfalvai születésű labdarúgók ranglistáján, mindig szerényen legyintett: ugyan már, hogy hasonlíthatom én magam a régi nagy öregekhez… Az 1979. május 29-én született ifjabb Fele Sándor a maga is megyei szinten (ez azért nagy szó volt egykoron, ugyanis a gyárak közötti focibajnokság mellett hivatalosan létezett városi és alacsonyabb szintű megyei pontvadászat is) szerepelt édesapja unszolására kezdett profi szinten játszani, előbb Mihályfalván, majd a Nagyváradi Bihar FC ifjúsági központjában. Az akkortájt a B- és C-liga között ingázó váradi kedvenc klub felnőttegyüttesének vergődése miatt hanyagolták némileg az utánpótlást, számos fiatal választott ezért Biharban érdekelt – bármely szinten érdekelt – együttest, így Fele hazatért Mihályfalvára, ahol az öccsével, Szabolccsal és unokatestvérével, Attilával s nem utolsósorban a későbbi években a Liberty hálóőreként első osztályú tagságot szerzett Szász Attilával 1998-ban az Unirea (Szász – Lázár, Tamás, Radu N., Keresztúri, Szellő, Nagy, Kovács, Muţ, Szalai Z., Szalai L., Fele Sz., Fele S., Fele A., Belényesi, Hengye, Kovács Z.) megnyerte a Román Kupa megyei szakaszát.

Megnyert osztályozó

A tehetségeket hamar felkarolták, Fele Sándor visszakerült a Bihar FC-hez, immár a felnőttcsapatba, a Szalai testvérekre a Liberty figyelt fel, míg Belényesire a Debreceni VSC vetett szemet. A Csüri Sándor, Kovács Bandi fémjelezte Bihar FC, amely 1998-ban Román Kupa-nyolcaddöntőt vívott Temesváron a Piteşti-i Argeş ellen (0–1) sem feledkeztek meg az érmelléki kisváros tehetségeiről, a kétezres évfordulót követően ugyanis Fele Sándor lett a BFC együttese középpályájának egyik pillére. A Vizer Marius László által támogatott együttes első trénerei, úgymint Détári Lajos vagy Ioan Andone még nem látták meg Felében a védekező középpályás klasszikusát, ám az aradi Ionuţ Popa érkeztével megnyílt az út a kispadról a kezdő tizenegy felé vezető úton. Szurkolói szemmel látott legemlékezetesebb mérkőzését 2003 tavaszán játszotta az érmihályfalvai fiatalember, amikor a – Gyulafehérvár mögött – a másodosztály 2. helyén végzett Bihar FC osztályozóra kényszerülve: a román legfelsőbb ligába jutásért kiírt találkozón a Galaci Oţelul volt az ellenfele, s abszolút esélyesként az odavágón az acélosok 2–1 arányban nyertek. Következett azonban a visszavágó, ahol Váradon 22 ezer néző frenetikus buzdítása várta a csapatokat. Vezető találatukkal a galaciak sajnos igen hamar lehűtötték még a váradi B-középet is, de nem úgy a két meccsen négy gólt is szerző Bogdna Vrăjitoreát, illetve Ionuţ Pop edzőt, aki a 63. percben egyszerre küldte pályára Felét és Mihuţot, s ez végül nyerőnek bizonyult. A két fiatal labdarúgó elévülhetetlen érdemeket szerzett abban, hogy a Bihar FC hosszabbításban megszerezte a győzelmet (3–1), a továbbjutást, egszersmind az első osztályban való szereplés jogát. Az akkori aranycsapat: Rotaru – Fl. Lazăr, Zaha, Cr. Munteanu – Gadó (63. p. Mihuţ), Naidin (63. p. Fele), Dumitra, Fl. Călin (67. p. Lungan), Sfârlea – Csehi, Vrăjitoarea. Kispados volt: Mârne – Dianu és Siminic.

Jászberényben is

A hathatós és befolyásos támogató hiányában a csoda mindössze egy évig tartott, a váradiak búcsúztak az élvonaltól, s hiába maradt Váradon a csapat gerince, a következő évben az FC – a Petrozsényi Jiul és a Medgyesi Gaz Metan mögött – mindössze a 3., még osztályozó helyet sem érte el. Nem úgy a következő idényben, amikor két bihari együttes, a végül első helyen végzett s élvonalbeli tagságot szerzett Nagyszalontai Liberty s a Kolozsvári Universitatea alakulatát megelőző Nagyváradi Bihar FC, amely második helyének köszönhetően részt vett a másodosztály három csoportja második helyén végzett együtteseknek rendezett pótselejtezőn. A végül feljutott Urziceni-i Unirea és Brassói Forex elleni összecsapásokat is elveszítette a Várad, amelyeknek a pályán már nem lehetett tanúja Fele Sándor, aki hazatért Érmihályfalvára, s szerződést kötött a Ploieşti-i Petrolul együttesével, amelyet még a szezon megkezdése előtt, 2007 januárjában felbontott. Még azon év tavaszán a magyarországi másodosztályban szereplő Jászberényhez igazolt, ahol kevés mérkőzést leszámítva a csapat alapembere volt. Két évvel később tért haza Érmihályfalvára, mint később kiderült, végleg…

Búcsúmérkőzés?

Tagja lett a Biharban szervezett Megyei Első Osztályú bajnokságot nyert Unireának, amely a III. Ligába jutásért kiírt összecsapáson Zilahon fölényesen, 5–0 arányban lemosta a pályáról a Máramarosszigeti Marmaţia ’96 csapatát. Sok víz folyt le azóta az Éren, s talán a pénzt is elmosta, mert anyagiak hiányában az Unirea visszalépni kényszerült a harmadosztályból, s a IV. Ligában is csak azért maradt meg, mert a Bihari Cetateával történt fúzió révén tagságot kapott. A csapat körül történt különböző változások (amelyeket klub- és öltözői szinten mindig nehéz megoldani) azonban odáig vezettek, hogy Érmihályfalva legkedveltebb labdarúgó-együttesének a hét végén hivatalosan is a legalacsonyabb bajnokságba kell távoznia.

Ennél talán az a szomorúbb, hogy Csüri Sanyi és Kovács Bandi után egy újabb érmelléki származású labdarúgótól, az elmúlt 25 év legjobb mihályfalvi játékosának tartott élsportolótól kell búcsút vennünk. Ifjabb Fele Sándor e hét végén végérvényesen is szögre akasztja futballcsukáját. Mit lehet ilyenkor kívánni? Eredményes sporttanári jövőt, tehetséges ifjúsági labdarúgók nevelését és utódokat. Legalább olyan tehetséges ifjú Feléket, mint az egykori mihályfalvi focisták többsége, vagyis ő, a testvére, az unokatestvére és az édesapja volt…

Mint a BN-Ferrogar amatőr s már öreges csapatának tagja, azt kívánom, hogy búcsúmeccsen köszönhessen el. S miért ne tenné ezt ellenünk…?

Farkas Sz. Ádám