„A csoda nem a vers, hanem az őt befogadó gyerek”

A résztvevő versenyzők, kísérőik, a zsűri és a házigazdák csoportképe a díjátadás után Biharon
A résztvevő versenyzők, kísérőik, a zsűri és a házigazdák csoportképe a díjátadás után Biharon
Ritka születésnap, ahol a vendégek és meghívottak nemcsak egy szeletet, de mindenki egy-egy egész szülinapi tortát is kap. A Biharon rendezett 10. szavalóverseny ilyen jubileum volt, nem is beszélve az egyéb ajándékokról. Az már most biztos: lesz folytatás jövőre is.

Az elmúlt 10 évben a Biharon szervezett szavalóverseny szervezői igyekeztek változatos feladat elé állítani a résztvevő általános iskolásokat. Eleinte más-más költő került a középpontba (pl. Tamkó-Sirató, Kányádi, Áprily), aztán a tematika volt a szempont (pl. nyár, anyák napja), az utóbbi években pedig a lehető legnagyobb teret engedték a szavalóknak, hiszen mindenki kedvenc versével jelentkezhetett. Éppen ezért lett a verseny címe: Szívemből szól… A jubileumi versenyt az elmúlt pénteken szervezte meg a helyi Gáspár András Gimnázium, a kultúrházban az egyik szervező, Csorba Krisztina, mint műsorvezető köszöntötte a megjelenteket, szót adva elsőként Popovics Magdolna igazgatónőnek, aki azt kívánta a versenyzőknek és kísérőiknek, hogy érezzék otthon magukat Biharon. A szíves vendéglátáshoz csatlakozott Nagy Gizella polgármester, aki megköszönte a szervezők évtizedes kitartó munkáját, köszöntötte a vendégeket, kiemelten dr. Pető Csilla tanfelügyelőt, aki minden évben részt vesz a zsűrizésben.

Színpadon, színpad előtt

Ezek után hangzott el Bíró Kinga főszervező köszöntő beszéde, amiben egyebek mellett megállapította: büszkeségre ad okot, hogy a verseny szervezésének 10 évvel ezelőtti gondolata nemcsak fellángolás volt, az eltelt évek bizonyítják, hogy a költészet komoly helyet foglal el életünkben. A verseny arra is lehetőséget teremt, hogy az iskola előadócsoportjai is bemutatkozzanak. Örömükre szolgál, hogy a környékbeli települések mindig elfogadják a meghívást, sőt, a határon túlról is érkeznek vendégek (utóbbiak idén elmaradtak, hiszen „odaát” éppen ballagás volt). Az egész versenyre igen jellemző annak mottója: „A csoda nem a vers, hanem az őt befogadó gyerek. A csoda a kapcsolat. A csoda az adomány, ami a költészet.” (L. Békési Júlia). Ezek után kezdődött meg a verseny, amelyben 11 iskola (Csatár, Félegyháza, Szalárd, Szentimre, Hodos, Pályi, Hegyközújlak, Tamási, Bors, Kovácsi, Bihar) 38 diákja (III–IV. osztályosok 22, V–VI. osztályosok 10, VII–VIII. osztályosok 6) vett részt. A zsűri (dr. Pető Csilla tanfelügyelő, Firtos Edit és Várdai Enikő színművészek, illetve „kisegítőként” Keresztény Mária ny. tanárnő) a versválasztás, a tiszta beszéd, a lehetőleg gesztusmentes előadás, a szöveghűség, a vers hangulatának átadása, nem utolsó sorban a megjelenés figyelembevételével pontozta a szavalókat.

Utóbbiak tetszés szerint vagy a színpadra állhattak vagy az elé. Előttük azonban még a jövő versmondói, vagyis a helyi óvodások mutattak be Jaczkó Enikő óvónő vezetésével táncokat, később, a kisebb korosztály, amikor végzett, játszóházba vonulhatott, ahol Szatmári Gergely Kinga tiszteletes asszony várta őket, de táncot mutatott még be a IV. B osztály is (betanítójuk Ispán Andrea tanárnő), később Ispán Dávid és Létai Alexa, a borsi Galagonya néptánccsoport tagjai kalotaszegit táncoltak.

Vidámak és komolyak

De vissza a szavalatokhoz: a kisebb korosztályok tagjai érthetően inkább vidám, mókás gyerekverseket adtak elő, az életkor előre haladtával a költemények is komolyodtak. A program láttán az volt az előzetes érzésünk, néha talán a felkészítő kedvenc versét adja elő diákja, de a szavalók jórészt meggyőztek arról, hogy értik például Radnóti Pontos vers az alkonyatról, Kosztolányi Mostan színes tintákról álmodom, Reményik Eredj, ha tudsz vagy éppen József Attila Óda és Nem emel föl című verseit. Míg a zsűri tanakodott, a vendégeket üdítő, kalács, kávé várta, majd elérkezett az eredményhirdetés izgalmas pillanata. Mindenki kapott emléklapot, ajándékot, a felkészítők és a zsűritagok is, meglepetésként pedig mindenki egy 10. születésnapi tortát. Persze nem olyan nagyot, de nagy szeretettel egy-egy muffin-méretűt, rajta a 10-es számmal. Értékelésében dr. Pető Csilla kiemelte: nagy dolog az elmúlt 10 év (melynek egy-egy fotóba, egyéb dokumentumba rögzített pillanatát egy pannón összegezték a szervezők), mely alatt óvatos becslés szerint is legalább 500 gyerek szavalt Biharon. A folytatásról sem lehet kétség, hiszen Popovics Magdolna igazgatónő kezdeményezésére azzal váltak el a résztvevők, hogy jövőre, veletek, ugyanitt!

A díjazottak

A bihari szavalóverseny díjazottja: III. osztályosok – 1. Kovács Vivien Violetta (Pályi), 2. Bajgyik-Baranyi Botond (Bors), 3. Mester Dóra (Újlak), dicséretet kapott Belényesi Tamara (Bors), Makra Evelin (Bihar); IV. osztályosok – 1. Bartha Viktória (Bihar), 2. Vasadi Debora (Félegyháza), 3. Bacsó Eszter (Tamási), dicséretet kapott Orbán Szabolcs (Hodos), Szász Máté (Bihar); V–VI. Osztályosok – 1. Szabó Ákos (Szalárd), 2. Pap Kevin (Tamási), 3. Simon Rebeka (Bihar); VII–VIII. osztályosok – 1. Bakó Vivien (Csatár) és Borz Jennifer (Bihar), 2. Borz Carla (Bihar), 3. helyet nem adtak ki. A Schola Nostra, az RMPSZ és a kultúrház közös fődíját Bartha Viktória vehette át.

Rencz Csaba