A cselekvő Istennek az ünnepe

A cselekvő Istennek az ünnepe
Nagyvárad- Úrnapján Böcskei László megyés püspök a helyi hagyomány szerint a város papjaival és híveivel közösen ünnepi szentmisét mutatott be a Székesegyházban. Külön köszöntötte a gyermekeket.

 

A zuhogó eső miatt sajnos az idén nem lehetett szabadtéri úrnapi körmenetet tartani, így a szentáldozás után Exc. Böcskei László megyés püspök a Székesegyházban hordozta végig az oltáriszentséget- annak jelképeként, hogy az Úr jelen van a mi életünkben, végigkísér az utunkon-, miközben az idén első áldozott és megbérmált gyermekek rózsaszirmokat szórtak a padlóra. A rövidebb formát öltött körmenet megállt a mellékoltároknál, a főbejárathoz érve pedig a főpásztor megáldotta a Püspöki Palota kertjében a hívek összefogásának betudhatóan kialakított oltárokat, így nem volt hiábavaló az ezt megelőző munka, fáradozás.

Bevezetőjében Exc. Böcskei László azt emelte ki, hogy az Úrnapja Isten szeretete megnyilvánulásának ünnepe, a feltétel nélküli ajándékozás kiemelkedő napja, amikor a katolikusok vallják és elismerik, hogy Isten egészen elfogad bennünket. A húsvéti titok révén nem csak a jövőt készíti elő számunkra, hanem a jelenünket is meg akarja szentelni, ezért ezen a nap az öröm és a remény forrása, a hálaadás és a Krisztussal, illetve egymással való találkozás ünnepe is egyúttal.

Hitvallás

Az evangéliumi részlet Szent Lukács könyvéből szólt. Homíliájában a megyés püspök a liturgikus és a magyar katolikus lexikonból idézte az Úrnapjára vonatkozó szócikket. Többek közt arra hívta fel a figyelmet: Krisztus szent testének és vérének ünnepe, a Szentháromság vasárnapja utáni csütörtökre esik. Történetének kialakulása a 13. századra vezethető vissza, amikor 1209-ben Lüticchi Szent Juliannának több alkalommal látomása volt: látta a ragyogó teliholdat, aminek azonban hiányzott egy darabja, amit ő úgy értelmezett, hogy az egyházi évből is hiányzik egy ünnep. 1263-ban IV. Orbán pápa kiterjesztette az ünnepet az egész egyházra, és évszázadokon keresztül az egyházi év legnagyobb ünnepei közé tartozott. A hitvalló körmenetek szervezésével juttatták kifejezésre az egyházhoz való tartozásukat, Krisztust felmutatták a világnak, mely hódolt az eucharisztikus Krisztus előtt.

Az üzenet megérinti nem csupán a komoly Krisztus-követőket, hanem azokat is, akik nem sok időt szánnak az eucharisztikus Krisztussal való közösség elmélyítésére, ápolására, hiszen az oltáriszentség ünnepe nemcsak emlékezésre szólít, vagy egy régi történetet idéz fel, hanem azt nyújtja, amire a modern korok embere is vágyik: olyan konkrétumot, tényt, mely megérezteti az Úr ittlétét. Isten cselekszik, erről szól az egész üdvtörténet, így van ez minden ember életében, aki befogadja az Úr tervét és akaratát. Hordozzuk őt a gondolatainkban, a lelkünkben úgy, hogy közben észre sem vesszük, hogy valójában mi vagyunk a hordozottak azáltal, hogy megszólít és keres bennünket. „Úrnapi hódolatunk tehát legyen hitvallás, mely arról szól, hogy Isten kedvezettjei vagyunk, mert itt akar maradni köztünk, kiválasztottjai vagyunk, mert hűségesen kitart mellettünk, várja közeledésünket s közelít hozzánk, és ugyanakkor kegyeltjei vagyunk, mert az oltáriszentségben az erő, a kegyelem és a megbocsátás forrását biztosítja nekünk”, tanácsolta a megyés püspök.

Ciucur Losonczi Antonius