A cigánykérdés gazdasági kérdés

A cigánykérdés gazdasági kérdés
Hétfőn délután Forgács István magyarországgi romaügyi szakértő tartott előadást a Partiumi Keresztény Egyetemen (PKE) Vérség és térség – újraértelmezett szimbólumok és cigánykérdés a Kárpát-medencében címmel.

 

Az előadó, aki maga is roma származású, nyíltan, kendőzetlenül, a problémákat nem megkerülve beszélt a cigánykérdésről az egyetem A1-es termét megtöltő, főként egyetemistákból álló hallgatóság előtt. Forgács István egy játékkal kezdte előadását. Két önkéntes jelentkezőnek különböző, a saját személyére vonatkozó állításokat közölt, és ők el kellett döntsék azt, hogy azok az állítások igazak-e vagy sem. A játékból kiderült, hogy az a puszta tény, hogy Forgács István cigány, egy sor előítéletet keltett a válaszadókban. Ebből a játékból kiindulva folytatta előadását Forgács István, hangsúlyozva, hogy előítéletei minden embernek vannak, ezért a fő kérdés az, hogy mire, és miképpen használjuk fel előítéleteinket. Forgács István, a jelenlevők nagy meglepetésére kijelentette, hogy nem hisz a multikulturalizmusban, legalábbis abban, hogy ennek a koncepciónak az Amerikában honos változata megvalósítható lenne Közép-Európában. Ezt követően a magyarországi cigányság rövid történetét ismertette a jelenlevőkkel, elmondva, hogy alapvetően három nagy csoportra oszlik a magyarországi cigányság, mely csoportok között kulturális, sőt, antropológiai különbségek is vannak. Az első csoportba tartozik a Magyarországon legrégebb óta honos magyar cigányság, akik már nem beszélnek cigányul és kevés, a cigányságra jellemző szokást, hagyományt őriztek meg. A második kategóriát képezik az oláh cigányok, akiknek egyik fő sajátosságuk az, hogy az ő közösségeikben kötelező megtanulni cigányul. A harmadik csoportba tartoznak a beás cigányok, akik a romániai cigányfelszabadítás után érkeztek Magyarországra. Ezt követően Forgács István kijelentette: „egységes cigányság nincs!” Éppen ezért nem érdemes minden cigány közösségre egységesen alkalmazandó stratégiákat, politikákat kidolgozni, ehelyett a helyi közösségekben felmerülő gondokra kell megfelelő válaszokat találni.

Szakképzést!

Forgács István felhívta a figyelmet arra, hogy ha húsz éven belül nem sikerül bevonni a munkaerőpiacra a cigány fiatalságot, akkor a magyar gazdaság összeomlik, hiszen lassan-lassan eltűnik Magyarországról az a középréteg, amelyik munkájával, adójával működteti a közszolgáltatásokat és eltartja a segélyből élőket. Magyarországon az a tendencia, hogy egyre több a diplomás, illetve sok az alulképzett személy, viszont egyre kevesebb a szakképzett munkaerő, márpedig a magyar gazdaság megmentésének a kulcsa az, ha a cigány fiatalok megfelelő szakképesítést kapnak. Éppen ezért helytelen politika lenne megvonni a cigányságtól az anyagi támogatást, épp ellenkezőleg, lehetőleg minél több forrást kell a magyar társadalomnak arra fordítania, hogy a cigány fiatalok megfelelő oktatásban, szakképesítésben részesülhessenek. Kifejtette továbbá, hogy az egyházaknak rendkívül fontos szerepük van a cigányság felzárkóztatásában, ugyanakkor a cigánykérdés nemzetpolitikai kérdés is egyben, hiszen, amint Forgács István kifejtette, a határon túli magyar közösségekben több helyen csak azért indulhat magyar tannyelvű osztály, mert vannak magyarul beszélő cigány gyerekek. Az előadó elengedhetetlennek nevezte azt, hogy a kormányok, a döntéshozók odafigyeljenek a határon túli magyar cigány közösségekre, hogy azok az emberek ne veszítsék el magyar identitásukat, illetve a magyar nyelvhez, kultúrához való kötődésüket.

Pap István