A bérmálás szentségének kiszolgáltatás a Hegyközcsatárban

A bérmálás szentségének kiszolgáltatás a Hegyközcsatárban
A bérmálás egyesülés a Szentlélekkel: a keresztény nagykorúság szentsége, ez történt vasárnap szeptember 15-én a hegyközcsatári római katolikus templomban is, négy fiatal büszkén vállalta a hét szentség egyikét.

Vasárnap, 2013 szeptember 15.én délelőtt mintha másképp, ünnepélyesebben szóltak volna a római katolikus templom harangjai, ünnepi szentmisére hívogatták a település lakosait felekezeti hovatartozás nélkül, hiszen igazi hálaadó és áldást osztó szentmisére készült a romai katolikus közösség, a bérmálás szentségének kiosztására, befogadására.

 Exc. Böcskei László megyéspüspök négy fiatalnak, három leány és egy fiúnak, szolgáltatta ki a bérmálás szentségét Hegyközcsatárban, ott ahol a település legmagasabb pontjára épített templomot 1806-ban a római katolikus közösség.

A Főpásztor most is hamarabb érkezett hogy legyen ideje elbeszélgetni, ismerkedi a helybéliekkel, és a bérmálás szentségének kiosztására váró fiatalokkal. Elmondása szerint a fiatalok jól felkészültek, és meggyőződése, hogy igazi tagjai lesznek az anyaszentegyháznak.

Sokan voltak jelen ezen a jelentős szentmisén hiszen sajnos ilyen egyre ritkábban van az egyházközség történetében, a természetes apadás miatt. Sokan jöttek más településekről, de jelen voltak a helyi és környező falvak más felekezetű gyülekezeteinek tagjai az egymás szomszédságában élő református, baptista és római katolikus közösségek tagjai mindig is barátságban éltek egymással, megtisztelve jelenlétükkel egyik vagy másik felekezet ünnepi rendezvényeit.

Nagy volt a feszültség és izgalom a fiatalok között, de talán még jobban izgultak a bérmaszülők és szülők, hiszen a bérmaszülő kötelessége az, hogy a megbérmáltat a keresztény életben szóval és példájával segítse. A gyenge, fiatal facsemetét erős cövekhez szokták kötözni, hogy derékba ne törje a szél. Amikor az, az évek hosszú során megerősödött, elveszik mellőle a cöveket, mert a fának már megvan az a belső ereje, amellyel önmagában is ellen tud állni bármilyen viharnak. Nemhiába hívják latinul confirmatio-nak: a bérmálás szentsége ezt a belső megerősítést adja a fiatal kereszténynek. A latin firmus szó azt jelenti, hogy erős, az erőnek a tartás, ellenállás, szívósság jelentésárnyalatával. A bérmálás a lelki érés, lelki érettség, mondhatnánk, a lelki felnőtté avatás szentsége, hatására a gyermek lelkileg felnőtté válik.

Tudnunk kell hogy az első bérmálás pünkösdkor volt, amikor az apostolok megkapták a Szentlelket. Ők érett felnőttek voltak ekkor. Hosszú imával és várakozással készültek pünkösdre. Lelkükben pedig ott volt a készség, hogy Krisztusért és születő Egyházáért adják életüket. A bérmálásban a megkeresztelt – most már felnőttként – vállalja azt, amit a keresztségben szülei vállaltak helyette: krisztusi életet és küldetést. S odaadására válaszul a Szentlélek új módon tölti el őt és megerősíti, hogy képes legyen a nagykorú keresztény életre.

Miután a püspök megbizonyosodott afelől, hogy a fiatalok felkészültek a bérmálás szentségének kiszolgáltatására, hiszen a bérmálás szentsége a keresztény nagykorúság szentsége, amelyben megkapjuk ajándékul a Szentlelket, erőt és küldetést kapunk, hogy Krisztus tanúi legyünk az Egyházban és a világban, megkezdődött a fogadalom tétel, a bérmaszülők és a jelenlévők tanúságával. Az Apostolok Cselekedetei könyvéből tudjuk, hogy a bérmálás gyökerei az Apostolok koráig nyúlnak vissza: “Rájuk tették tehát kezüket, s azok megkapták a Szentlelket” (8,17). A bérmálásnak, a krizmával való megkenés mellett, a kézrátétel ma is lényeges aktusa. Ezt követően először az új megbérmáltak, majd a jelenlevők éltek az oltárszentséggel, hiszen ők ezzel Krisztus testét és vérét veszik magukhoz. A szentmisét követően a Főpásztor és segédei Ft. Vakon Zsolt plébános, püspöki titkár, valamint Ft. Farkas András Bertalan helyi plébános, házigazda egy közös kép erejéig együtt fotózkodtak az az anyaszebóntegyház új tagjaival majd közösen kivonultak a templomból.

Tóth Zsigmond