Új munkás az Úr szőlőjében

Ciucur Losonczi Antonius

A szentmise bevezetőjében Böcskei László megyés püspök úgy fogalmazott: amikor erre a rendkívüli alkalomra készült és próbált hangolódni rá, Szent II. János Pál pápának a szavai jutottak eszébe. Ő amikor pappá szentelésének az ötvenedik évfordulóját ünnepelte, egy könyvet adott ki, illetve állított össze, és annak előszavában a következőket írta: „amikor különféle időkben és körülmények közt a papságról beszélünk, és amikor a papságról tanúságot teszünk, nagy alázattal kell eljárnunk, tudatában annak, hogy Isten szent hívásával meghívott minket, mégpedig nem tetteink alapján, hanem saját elhatározásából és kegyelméből. És egyben számot kell vetni azzal, hogy az emberi szavak nem képesek elviselni a titok súlyát amit a papság önmagában hordoz”. A váradi egyházmegye főpásztora is ezért csak egy szóval fejezte ki mindazt, amit a jelenlevők átélhetnek a papszentelés napján, és ez nem volt más, mint a hála. Hála azért, hogy Isten megajándékozta az egyházát, az itteni egyházmegyét és a közösségünket egy új pappal, akit meghívott és akinek szolgálatában biztosítja az ő kegyelmét.

A papszentelési szertartás a jelölt bemutatásával kezdődött, aki ezután a püspök elé járult. A főpásztor a feladatáról és szolgálatáról beszélt neki, majd Vánkos Alexandru szándékának nyilvánvaló kifejezéseképpen azt ígérte: papi mivoltát az egyház szolgálatára az előírásoknak megfelelően kész vállalni, Isten iránti szeretetből és a nép javára. Ezután tiszteletet és engedelmességet fogadott az egyházmegye mindenkori főpásztorának. Böcskei László imára hívta az egybegyűlteket, akik letérdelve elénekelték a Mindenszentek litániáját. A teljes önátadása, illetve előző szavainak tettekben való kifejezése végett a jelölt arccal a földre feküdt. Ezután letérdelt a püspök előtt, aki szótlanul a homlokára tette tenyerét, mely gesztus a papi hatalom átadását szimbolizálta. A felszentelő ima elhangzása a lelki vezetője stólába és miseruhába öltöztette Vánkos Alexandrut, majd a püspök bekente a tenyerét szent krizmával annak szimbólumaként, hogy Isten kiválasztottja, illetve átadta neki a kelyhet és a paténát (ostyatányér egyházi szertartásokhoz), arra utalva ezzel, hogy áldozatot mutathat be. A papszentelés utolsó mozzanataként a püspök, majd a többi pap kézrátétellel jelezték, hogy befogadták őt a közösségükbe, majd a Hiszekegy elmondása után a szokott módon folytatódott a szentmise.

A szertartás befejező részében Böcskei László hangsúlyozta: azáltal, hogy pappá lett, Vánkos Alexandru gazdagítja nem csupán a helyi egyházmegyét, hanem a világegyházat is. Annyira fontos, hogy észrevegyük ezt a nagy ajándékot, amit kaptunk Istentől, főleg akkor amikor egy kicsit úgy belegondolunk a jelenlegi helyzetünkbe, és előttünk leperegnek az elmúlt hetek, hónapok, melyek egészen különleges módon teltek el a mi életünkben, és igenis bebizonyították azt- ha még szükség volt erre-, hogy mennyire törékenyek vagyunk és rászorulunk Isten kegyelmére, segítségére, gondoskodására. Saját életünket és helyzetünket vizsgálgatva tehát jogosan mondhatjuk, hogy egy nagy ajándék az újmisisés, annál is inkább, hogy 2015-ben volt utoljára papszentelés ebben a székesegyházban. Reméljük, hogy nem kell eltelnie ahhoz újabb öt évnek, hogy legyen megint papszentelés- bizakodott a főpásztor. Hozzátette: sajnos láthatjuk, hogy nem olyan sűrűn élhetjük át a szentelési szentmisét, hiszen kevés a munkás az aratásban. Gondot jelent az utánpótlás hiánya, de ne keseregjünk, inkább örüljünk annál jobban annak, hogy Isten mégis ajándékoz nekünk papokat, most például Vánkos Alexandru személyében.

Az elmúlt időben azt is érezhettük: mennyire fontos az, hogy az ember át tudja lépni az elszigeteltségnek, a magánynak, a félelemnek, a bizonytalanságnak a küszöbét. Ilyenkor is azonban ugyanazt tapasztaltuk meg, hogy az Istennel való kapcsolat, a vele való találkozás tud igazán megerősíteni és fellelkesíteni minket, hogy ne búslakodjunk, hanem bízzunk az ő kegyelmében, nyissuk meg a szívünket előtte. „Isten gondoskodik rólunk, ezt is lássuk az újmisésben, és azt is, hogy általa egy új szolgát küld az ő szőlőjébe”- nyomatékosította a megyés püspök, aki az érintetteket illető köszönetnyilvánítások (család, a gyulafehérvári és a római nevelők) után három szimbolikus jelentőségű olvasmánnyal ajándékozta meg, valamint Szent X. Piusz pápa jelmondatát (Mindent megújítani Krisztusban- Omnia instaurare in Christo) adta át üzenetként Vánkos Alexandrunak, azt tanácsolva neki: ő is arra törekedjen, hogy közelebb vigye az embereket Isten gondoskodó szeretetéhez, Jézus Krisztushoz, hiszen ez egy szép és aktuális feladat és küldetés egy pap számára napjainkban is.

Borítóképünkön: (baloldalon) Vánkos Alexandru és Böcskei László