A barátság hídja

A barátság hídja

Bihar megye – Belga cserkészek
részvételével szervezett egyhetes
nyári tábort Bélfenyéren a
nagyváradi Rotaract Klub és az Operation
Villages Roumaines Egyesület.

A barátság hídja
elnevezésű programban az idén tizennyolc
belga fiatal cserkész vett részt, akik a
múlt héten érkeztek
Bélfenyérre és
működtették egy héten át a
hátrányos helyzetű falusi gyerekeknek
szervezett nyári tábort. Az
önkéntes fiatalok tizenhat-tizenhét
évesek, és noha nem ez az első ilyen
jellegű rendezvény nálunk, ők most
vlotak első ízben Romániában. A
tavalyi nyári táborban még csak
harminc gyerek élvezte a cserkészek
odadaadó munkáját, de az idén
már százharminc gyerek vett részt a
cserkésztáborban. Aktív
szervezője és résztvevője volt a
tábornak Szűcs Attila, diószegi
római-katólikus pap is, aki
játékokkal, énekekkel,
szórakoztató tevékenységek
szervezésével gazdagította az
amúgy is tartalmas programot. Az egyhetes
tábor végeztével a nagyváradi
Nagyváradi Magyar Diákszövetség
székhelyén tartott
sajtótájékoztatón Ştefan
Şerban, a váradi Rotaract Klub elnöke
elmondta, hogy a cserkészek
bőrdíszműves tárgyakat
készítettek együtt a gyerekekkel,
csapatépítő játékokat
játszottak velük, sportoltak, és
más foglalkozásokkal
töltötték az időt. Şerban
elárulta, hogy a belga fiatalok már
hónapokkal ezelőtt készültek erre
az útra, a franciaországi Champagne
tartományban vettek pezsgőt, azt eladták
Belgiumban, és az így befolyt összeget
is arra használták, hogy ideutazhassanak.

Baráti kapcspolat

A program szervezésében
együttműködő, Bihar megyei
Ifjúsági Igazgatóság
július 1-i hatállyal leváltott
elnöke, Marius Chipurici a
sajtótájékoztatón kifejezte
aziránti örömét, hogy a kapcsolatok
fejlődnek, és bízik abban, hogy a
jövőben az itteniek is
meglátogathatják majd Belgiumot. A jó
hangulatot és főleg a baráti, sőt
testvéri kapcsolatok kialakulását mi
sem bizonyítja jobban, mint az a megható
történet, amelyet az egyik cserkész
mesélt el a
sajtótájékoztatón. „A
foglalkozások során készítettem
papírból egy szívet és
felírtam rá egy nagyon szégyenlős
fiúcska nevét. A gyerek annyira
szégyenlős volt, hogy nem vette el tőlem a
kis ajándékot, de amikor elfordultam, akkor
gyorsan elvette, és amíg a tábor
tartott, mindig magával hordta.” Arra az
újságírói
kérdésre, hogy jönnének-e
még vissza, több cserkész is
határozottan azt válaszolta, hogy igen. Az
életre szóló emlékek,
szép emberi kapcsolatok mellett a cserkészek
azt tartották a legfontosabb tapasztalatuknak
ittartózkodásuk során, hogy egy
új kultúrával ismerkedtek meg,
és hogy megtanulták azt, milyen fontos
örömet szerezni az örömet, szeretetet
igénylő gyerekeknek.