A bölcsőde kispadjából az egyetemig

A bölcsőde kispadjából az egyetemig

A Nagyváradi Bihar FC „diákjai” e
hét végén megkezdik
középiskolai tanulmányaikat: jó
eredmények esetén a következő
évad már az egyetem padjaiban
találhatná a szombaton 10-es
osztályzatra vizsgázó fiúkat.


Aki még csütörtökön este, a
Bihar FC Debrecen első osztályú
együttes felett aratott siker (2–1)
után is kételkedett abban, hogy a
váradi labdarúgócsapatnál
– öt év után ismét
– komoly és célratörő
munka folyik, azok szombaton minden bizonnyal magukba
szálltak, s kedvenc tükrük előtt
végezték el az ilyenkor illendő
feladatsorokat, beismerve: jobb lesz kiállni a
fiúk mellett, mint azokat továbbra is
kritizálva kihívni a nép
haragját! Mert sajnos továbbra is azok
vannak többségben, akik a BFC
kárát kívánják
(vajon miért nem tesznek ennek
megvalósítása
érdekében?), akik nem tudják
elviselni, hogy szeretettel, odaadással
és nagy akarattal (mint teszi azt a
háttérbe húzódva a klub
elnöke és alelnöke) CSAPATOT lehet
építeni. Ráadásul mindezt
egy olyan trénerrel, aki a
labdarúgókat olykor apai szigorral fedi
meg, de néha igaz baráti szeretettel
dicsér, összekovácsolva a
huszonvalahány labdarúgót a
– váradiak által hőn
áhított – nagy álom
megvalósításához…

Bölcsiből az iskolapadba


Nos, ez a csapat tavaly szeptembertől a
szemünk előtt járta ki a
labdarúgás
bölcsődéjét, s decemberben
– néhány sikertelen vizsga
ellenére – leülhetett az
általános iskola padjaiba. Nehéz
hetek, hónapok következtek, de a csapat
vette az akadályokat, előbb az
ötödik, majd sorban a hatodik, hetedik
és nyolcadik osztályt végezta el
átmenő jegyekkel (megszorongatták a
Temesvári Polit, a Kolozsvári CFR-t, majd
legyőzték a Debrecent), míg
végül elérkezett a kilencedik
osztályba jutást
eredményezhető
„minősítő
dolgozatíráshoz” a Debreceni DEAC
ellen. A fiúk pedig 10-esre
vizsgáztak…

5–1 után 10–1


A vizsga helyszíne Hegyközpályi,
időpontja szombat kora délután, a
vizsgaanyag a Debreceni DEAC magyar
másodosztályú együttes, a
vizsgáztató bizottság elnöke,
a Debreceni VSC vezetőedzője, Herceg
András, illetve a „rossz
tollú”, kritikus
újságírók. „Rossz
ómen”, mondják a
kívülálló nézők,
ugyanis az első tételt a
góllövéssel eddig adós maradt
Lukács húzza: tudja az anyagot, s
már a 6. percben jelesre vizsgázik
(1–0). A fiatal szőke fiú azonban nem
győzi meg a vizsgabizottságot, mert
négy perccel később ismét
neki kell tételt húznia:
szerencsére Szász súg neki (a
kapus hosszú kirúgása a
csatárt találja meg), s Lukács
lehetetlen szögből leadott
„feleléssel” újabb jó
jeggyel segít  a
bizonyítványon (2–0). Ekkor
már a társak is
besegítenének, de Lukács nem enged
beleszólást a dolgába, beint, hogy
bebiflázta a tananyagot, s szünetig
még három lehetetlennek tűnő
tételt old meg hibátlanul (5–1). A
kispad közben méhkasra hasonlít, a
„dolgozók” fogadásokat
kötnek (a Lukács ellen tevők
fekvőtámaszokat nyomnak a hóban),
mások meg egy új zseni
születéséről suttognak, s
„tovább, tovább”
buzdítással hajtják az
újabb
„tételmegoldások”
felé…

A társak is jelesre


A vizsgáztatókat nem győzte meg a 45
perces feleltetés, ezért rövid
szünet után az „Alma Mater”
pályáján folytatódik a
tortúra: ekkor Răzvan Radu húz bele
a tételes kalapba, s ő sem hoz
szégyent a tanáraira: három (72.,
74. és 79. p.) alkalommal felel
színjelesre, miközben Filipnek is
bizonyítási lehetőséget ad
(76. p.), de az utolsó szó mégis a
Lukácsé (85. p.), aki újra
beköszön, azaz hogy ezzel végleg el is
köszön a nyolcadik osztálytól
(10–1).


E hét végén tehát
megkezdődik a BFC-játékosok
számára a középiskola, s
barátaik, korábbi tanáraik, no meg
a váradi emberek nagy többsége azt
kívánják: május
hónap végén az utolsó
akadályt, az utolsó vizsgáikat is
jelessel vegyék, s ősszel már a
román legfelsőbb oktatásban, az
EGYETEMEN folytassák
tanulmányaikat…


A szurkolóknak pedig csak annyit: szombaton
egyesüljenek a Gyulafehévár ellen!