A 100 éves Károly bácsi 101. születésnapja

A 100 éves Károly bácsi 101. születésnapja
A Nagyvárad melletti Biharszentjánoson él Szabó Károly, aki tavaly szeptemberben töltötte be százegyedik életévét – igaz, a hivatalos dokumentumok szerint „csak” száz éves. Erről is beszélgettünk, és természetesen a hosszú élet titkáról is.

Hivatalosan tavaly köszöntötték a száz éves biharszentjánosi Szabó Károlyt, ebből az alkalomból (fia, ifj. Szabó Károly elmondása szerint) még Bors község polgármestere, Bátori Géza is üdvözölte a szép kort megélt Károly bácsit, aki tulajdonképpen már százegy éves. Ifj. Szabó Károly elmesélte, hogy nagyanyja, aki Szentjánoson élt, 1913-ban Biharkeresztesre ment férjhez, de amikor kitört a világháború, visszajött Szentjánosra, mert román származása miatt Biharkeresztesen persona non gratanak tekintették. „Nagyanyám itt, Szentjánoson szülte meg apámat 1915-ben” – meséli ifjabb Szabó Károly. A nagypapa 1916-ban jött haza szabadságra a frontról, és nagyon megörült annak, hogy megszületett a fia, aki azonban még nem volt bejelentve, így hát a boldog apuka elment a jegyzőhöz, de a nagy öröme és a jegyző figyelmetlensége miatt születési dátumként 1915. szeptember 2. helyett 1916. szeptember 2-t írtak be a hivatalos okiratba. Ifjabb Szabó Károly kérdésemre válaszolva elmondta, hogy a családban senki sem gondolt komolyan arra, hogy módosítsák a hivatalos születési dátumot, mert nagyon nehéz lett volna bizonyítani a valós időpontot, és ez amúgy is nagyon sok utánajárással és valószinűleg kudarccal járt volna.

Az étek az élet

Így hát tavaly szeptember 2-án hivatalosan száz éves lett a tulajdonképpen százegy éves Szabó Károly bácsi. A napokban sikerült néhány percre elbeszélgetni az ünnepelttel, akit előrehaladott kora miatt nem akartam sok kérdéssel háborgatni. Természetesen arra voltam kíváncsi, hogy mi a hosszú élet titka, amire ezt a választ kaptam: „Az étkezés a titka”. Károly bácsi elmesélte, hogy szülei együtt nőttek fel a keresztesi orvossal, „aki mindig hozta az ennivalót derűre, borúra. Mindig adott nekem valami ennivalót, nagyon jól cseperedtem fel, azért nem voltam beteg sose”. Károly bácsi többször is elismételte azt, hogy hosszú élete során sosem volt beteg, még csak lázas sem volt soha, ezt élete egyik legnagyobb szerencséjének és boldogságának tartja. Élete legnagyobb szomorúsága pedig a világháború és az azt követő hadifogság volt.

Élettörténet

Szabó Károly életének részleteit már fiától tudom meg. Ő mesélte el azt, hogy apja tizennégy-tizenöt éves korában végezte el a debreceni mezőgazdasági iskolát, majd hazajött, később megnősült. Időközben elvitték katonának, és amikor kitört a második világháború őt is elvitték frontszolgálatra. Innen haza-hazajött szabadságra, és gyermekei is a háborús évek alatt születtek meg 1943-ban, illetve 1944-ben. A háború után szibériai hadifogság következett, ahol először bányában, majd cukorfeldolgozóban dolgozott. A fogságból Károly bácsi csak 1958-ban tért haza Szentjánosra, és itt dolgozott nyugdíjazásáig a kollektívában, ahova minden gazdát bekényszerített a kommunista hatalom. „Édesapa hatvanöt éves korában ment nyugdíjba, most elérte a négyszáz lej nyugdíjt. A hadifogságért nem kap kárpótlást, mert az iratok, amiket be kellett volna vinni, megsemmisültek, és el kellett volna menni Kassára, mert oda vonult be” – mondja Károly bácsi fia.

Emlékek a családi életből

Ifjabb Szabó Károly felelevenített néhány, az édesapjához kötődő emléket is: „Amikor édesapám fiatal volt, mi pedig kicsi gyerekek, akkor még nem ilyen világ volt, mint most, nem volt annyi szórakozási lehetőség. Mentünk egyik családtól a másikig, a szomszédok összejöttek, ott beszélgettünk, és a beszélgetés éneklésbe torkollott. Magyar nótákat énekeltek, én pedig úgy örültem, hogy hallgathattam édeasapámat meg a barátját énekelni. Édesanyámék meg elmentek, varrtak, beszélgettek a főzésről. A vasárnap úgy telt el, hogy elvégeztük a házimunkákat, és aztán mentünk mindannyian az istentiszteletre, a gyerekek meg a szülők is. A tata nem volt annyira vallásos ember, de mondogatta nekem, hogy ‘a kocsmába is el kell menni, meg a templomba is’.”

Csak mértékletesen

Károly bácsinak mindeddig soha semmilyen egészségügyi problémája nem volt, csak az utóbbi időben, száz éves korában kezdődtek el valamiféle gondok, mert már gyenge a szervezet ellenálló képessége, tudtuk meg fiától, aki elárulta azt is, hogy édesanyja és nagyszülei is magas kort értek meg. Mindannyiuktól, de főként édesapjától tanulta meg, hogy a hosszú élet titka az, „hogy mértékletes legyél mindenben. Ne legyenek túlkapások, erőltetetten nem szabad semmit sem csinálni, csak könnyedén legyen minden elvégezve, a munka és minden egyéb is. Így magyarázta édesapám is: ‘vigyázz fiam, úgy viselkedj, úgy élj, hogy ne legyen teher az életed’. Édesapám és édesanyám is azt mondta nekem mindig, hogy ‘ne legyél izgága, hanem amikor meg akarsz mondani valakinek valamit, előbb fordulj egyet, vagy nyeljél egyet, vagy igyál egy pohár vizet, hogy tudjál megfelelő hangnemet használni, hogy meg ne sérts senkit, és ne ösztökéld a rossz döntésre a társadat’.” A hosszú élet titka egyébként a jó házasság is, márpedig a házasságban nagyon fontos a tolerancia, és meg kell próbálni úgy élni, hogy az embernek ne legyenek haragosai, idézte fel a szülői példát ifj. Szabó Károly.

Eltávozóban szentjánosi otthonából arra kértem a százegy éves Károly bácsit, hogy üzenjen valamit olvasóinknak. Ő eleinte elzárkózott ettől, de ez az elutasítás maga is üzenetértékű volt: „Nem üzenek én semmit. Ma már más az elgondolás, más a világ. Minden ember külön magának állítsa fel, mi a jó, mi a nem jó.” A százegy éves Szabó Károlyt névnapja alkalmából köszönti népes családja, és mi is kívánunk neki további egészséges életet.

Pap István