84 éves Buzánszky Jenő, a legendás Arancscsapat tagja

Hétfőn ünnepli 84.
születésnapját Buzánszky
Jenő olimpiai bajnok, világbajnoki
ezüstérmes, negyvennyolcszoros
válogatott labdarúgó, a felejthetetlen
Aranycsapat tagja, a Magyar Labdarúgó
Szövetség volt alelnöke.

Az egykori kiváló focista a Független
Hírügynökségnek elmondta:
szépen telik az ünnep, rengeteg
köszöntő telefont kap a
barátaitól. “Éppen most
beszéltem az egyik felvidéki
barátommal, előtte pedig a Rajnai
Labdarúgó Szövetség elnöke
köszöntött fel. Nagyon jó
érzés, hogy ennyien gondolnak rám” –
mondta Buzánszky Jenő.


A klasszis elmondása szerint a Magyar
Labdarúgó Szövetség (MLSZ) is
felköszönti majd, de csak május
közepén, mert a hazai szövetség
két-három havonta egyszerre
köszönti az ünnepelteket. Buzánszky
Jenő azonban nem tud ott lenni az MLSZ
székházában, mert Erdélyben
lesz a Gyermekmentő Szolgálattal.
“Szerencsére jól szolgál az
egészségem, nincsen semmi
problémám. Ha megkérdezik, hogy
vagyok, azt szoktam mondani: 20 évvel ezelőtt
jobban voltam, de ha még 30-ig így leszek, le
van ejtve” – tette hozzá Buzánszky
Jenő.


Buzánszky Jenő 1925. május 4-én
született Újdombóváron. 1938-ban,
13 éves korában a Dombóvári
Vasutasban kezdett futballozni. 21 évesen
szerződött a Pécsi Vasutas Sport Klubhoz,
ahonnan fél év után a Dorogi AC-hez,
majd a Dorogi Tárnához igazolt. A Dorogi
Tárna után szerződött a Dorogi
Bányászhoz, ahonnan – egyetlen vidéki
játékosként – bekerült a
legendás Aranycsapatba.
Pályafutását a Dorogi AC-ben fejezte
be, 1947 és 1960-között 274 bajnoki
mérkőzésen szerepelt.


A válogatottban 1950-ben mutatkozott be. Tagja volt
az 1952-es Helsinki olimpián aranyérmet
szerző csapatnak. Játszott az elmúlt
“Évszázad
mérkőzésén” a Wembelyben 1953.
november 25-én, amikor válogatottunk 6:3-ra
győzött a hazai pályán akkor 90
éve veretlen Anglia ellen, s tagja volt az 1954-es
berni világbajnokságon ezüstérmes
válogatottnak is. Jenő bácsi 1950
és 1956 között 48 alkalommal ölthette
magára a címeres mezt.


Visszavonulása után a Testnevelési
Főiskola szakedzői tagozatán szerzett
diplomát, és edzőként, valamint
technikai vezetőként továbbra is
labdarúgással foglalkozott. Dorogon,
Esztergomban és a
Fősped-Szállítók
csapatánál is dolgozott
szakvezetőként, sportvezetőként
pedig hat évig irányította a
Komárom-Esztergom Megyei Labdarúgó
Szövetség munkáját.


Később tagja lett a Magyar
Labdarúgó Szövetség
elnökségének, 1996-ban az MLSZ
alelnökének is megválasztották, s
három évig látta el ezt a feladatot.
1995-ben a Magyar Olimpiai Bizottság
érdemrendjével tüntették ki,
2007-ben – életútjának,
munkásságának, a magyar nemzet
érdekeinek
érvényesítéséért
végzett munkájának
elismeréseként –
Széchenyi-díjban részesült.