Ünnepelnek Csengerben

Ünnepelnek Csengerben
Szatmár megye — Pénteken ünneplik Csengerben a százéves vasútvonal átadását. Több szatmári illetve erdélyi meghívott is részt vesz az ünnepségen, mely nem is kezdődhetne mással mint egy vonatozással.

A százéves csengeri vasútvonal tiszteletére rendezett ünnepség keretében a meghívottak egy utazáson is részt vesznek, Mátészalka és Csenger között, majd pedig köszöntő beszédekkel, szavalatokkal, emléktáblaavatással tűzdelt ünnepség veszi kezdetét. Az ünnepség keretében irodalmi–zenei összeállítás is elhangzik majd, illetve egy vasúttörténeti kiállítást megnyitójára is sor fog kerülni. A pénteki ünnepségen több erdélyi meghívott is részt vesz. Szatmár megyét Csehi Árpád tanácselnök, Szatmárnémetit pedig Kereskényi Gábor alpolgármester fogja képviselni. Az rendezvényre hivatalos továbbá a kolozsvári regionális CFR igazgató, Munteanu Ioan, a szatmári állomás igazgatója, Vlad Grigore, valamint a területi pályafenntartási osztály vezetője, Kozma Antal és Lőrincz Tibor oktatótiszt. A vasút romániai szakszának helyreállításáról már folytak egyeztetések, azonban figyelembe véve a járat előrelátható kihasználatlanságát, eltekintettek ettől a szándéktól.

Történeti áttekintés

1871 szeptember 25–én beindult a forgalom a Debrecen — Mihályfalva — Nagykároly — Szatmárnémeti vasútszakaszon. 1877 július 2–án pedig átadták a Nagyvárad — Mihályfalva közötti vágányt. A Szatmárnémeti — Halmi vasútszakasz része volt annak a 220 kilóméteres távnak ami később vasúti öszzeköttetést biztosít Debrecen — Mihályfalva — Korolevo és Máramarossziget között. Abban az időben ez a vasút a Magyar Állam területén volt. A MÁV elsődleges tervei között szerepelt, hogy az erdélyi startégiai és gazdasági helyiségeket vasúttal kösse össze. A minisztériumi határozata alapján, 1908–ban a MÁV helyi vasúttársaság vezetésével, alig néhány hónapon belül építik meg Gregersen G. és fia az 55 kilóméter hosszú szárnyvonalat Szatmárnémeti és Mátészalka között. A vágány követi a Szamos medrét, összekötve az övezetben lévő településeket. A vasút síkságon haladt, a megépítéséhez több helyen töltés megépítése szükségeltetett, a teljes hosszában 81 méternyi vasúti híd és átkelő keresztezte, ezekből legnagyobb a 48 méter hosszú vashíd a Kraszna folyón. 1919–től az új országhatár Magyarország és Románia között kettőbe vágta a vasútat, 33 kilóméter Csenger — Mátészalka szakasz magyar területen maradt és mind a mai napig használatban van. 1920–ban felszámolták az a 4 kilóméteres szakaszt, amely a magyarországi Csengert összekötötte a romániai Óvárival, a megmaradt 17 kilómétert Szatmárnémeti és Óvári között pedig lezárták, majd 1972–ben a síneket is felszedték. A teher– és személyszállítást átirányították a Mátészalka — Nagykároly közötti vonalra. A szomszédos ország területén a Mátészalka — Csenger közötti vágány a mai napig üzemel.