Ünnepeljünk és imádkozzunk együtt a megváltó szeretetért

Ünnepeljünk és imádkozzunk együtt a megváltó szeretetért

Szatmár megye – Az élő Krisztust
keressük. S ha a lelkünkben van egy kicsi
mustármagnyi hit, akkor ő már ott van
melettünk, átölel, segít. És
ő ezt a múlhatatlan örömet
kívánja nekünk adni ebben a
húsvétban is.

Az első nagypéntek emberi fájdalmai
valahogy még mindig bennünk van, benne van
ebben a világban. Ha belegondolunk
rádöbbenünk, hogy szinte
átörökítettük azokat az
érzéseket, és mint óemberi
fájdalmakat visszatudjuk idézni magunkban.
Mintha valóban ott lettünk volna,
részévé válunk a passió
történetének. Tudjátok
miért van ez? Azért, mert valódi
örökösei vagyunk ennek az isteni
megváltásnak, Jézus főpapi
áldozatának. S mint igazi
keresztyénekkel megismerteti Jézus, mint
igazi keresztyénekkel megismerteti velünk a
mában, a valóságban is ezen
fájó érzéseket, “aki engem akar
követni, vegye fel az ő keresztjét”,
üzeni nekünk Jézus. És mi
felvesszük a keresztet és részben
megtapasztalhatjuk mit érzett ő az
érettünk hozott áldozatban. Keserű
tapasztalatokkal döbbenünk rá, hogy a
legszebben hozsánnázók tagadnak meg
leghamarabb minket. Elveszítjük szeretteinket,
bármennyire igyekszünk emberi szeretettel
ellenálni, a halál kegyetlenül tesz
emlékké életet, fájdalmat,
könnyeket. Elárulnak bennünket úgy,
hogy már ezüst pénzek sem kellenek
hozzá, és nagyon nehezen lehet
megtapasztalni, ki az igazi felebarát. De tudni
kell, hogy mindezeket a fájdalmakat a mieinkkel
együtt csak ő hordozhatta magában.
És még fokozza is a fájdalom
keserűségét az, hogy ő előre
látta Isten kegyelméből mindazt, ami
vele történni fog. Imádkozott,
hogy  könnyeb legyen, de a
Gecsemámé kerti keserűségben,
még a legközelebbiek sem tudtak kitartani
Mellette. Most egy újabb húsvétot
ünnepelünk. Önkéntelen tevődik
fel bennünk a kérdés, hogy miben
másab ez a világ az akkorinál?
Talán jobb lett az ember, talán
erkölcsösebb, talán Krisztust jobban
ismerő, hívőbb? Sajnos inkább
gőgje maradt csak annak a világnak, és a
„feszítsdmegek” súlyos
kiáltásai itatják ma is ezt a
mámoros világot. Sajnos nem döbben
rá ez a világ, hogy legnagyobb
szüksége most is Jézus Krisztusra van.
De reméljük, maradt még sokakban
remény a nagypéntekek után, s azok
tesznek is valamit. Akkor az övéi elindultak,
hogy megkeressék a szeretett Mestert. Ez az
érzés, ez a vágy kell hogy
megfogalmazódjon bennünk a
húsvéti
készülődéskor. Induljunk el tiszta
szeretettel, hittel egymás felé, sietve
akár az asszonyok a tanítványokhoz.
Nem szükséges nagy szervezés, előre
bejelentkezés, csak tiszta krisztusi szeretet
és a feltámadás hite. Az
élő Krisztust keressük. S ha a
lelkünkben van egy kicsi mustármagnyi hit,
akkor ő már ott van melettünk,
átölel, segít. És ő ezt a
múlhatatlan örömet kívánja
nekünk adni ebben a húsvétban is.
Ezért vállalta a kegyetlen
kereszthalált, hogy a lehetőséget
mindenkinek felkínálhassa. Éljünk
ezzel a lehetőséggel, induljunk el felé,
és kérjük tegye áldottá,
őszintévé ezt a húsvétot.
Legyen meg az a tiszta örömünk, hogy ő
érettünk a halált is legyőzte, hogy
minket tegyen örököseivé.
Ünnepeljünk és imádkozzunk
együtt a megváltó szeretetért,
hogy fogadjon el bennünket, adjon
kegyelméből áldott húsvéti
ünnepet. Istentől megáldott, meghitt
ünneplést kívánok a
Nagykárolyi Református Egyházmegye
nevében.
Tisztelettel,

Nagy Sándor esperes