Ünnep: szabadon és méltósággal

Ünnep: szabadon és méltósággal
Március 15-én Szatmárnémetiben az István téri Petőfi szobornál gyűlt össze az ünneplő tömeg az RMDSZ, a MIK, valamint a Szent István Kör által szervezett megemlékezésen.

Több száz személy ajkáról hangzott fel a Szózat március 15-én Szatmárnémetiben, az István téri Petőfi szobor előtt. Nemzeti öntudatunk és szabadságszeretetünk legnagyobb ünnepén azért imádkoztunk a szabadságharc hőseire emlékezve, hogy az Isten, aki minden nemzet Istene, elegendő erőt adjon ahhoz, hogy őseinkhez méltó módon, mi is tudjunk áldozatot hozni annak érdekében, hogy egységes, erős és felemelkedésre képes nemzetet alkossunk. Ft. és Nm. Schönberger Jenő megyés püspök ünnepi beszédében kihangsúlyozta, hogy Isten minden embert szabadnak teremtett, és amikor a szabadságra törekszünk, azt szeretjük, akkor az ő akaratát követjük. Ft. Sipos Miklós, a Szatmári Református Egyházmegye esperese beszédében megköszönte Istennek, hogy éppen itt és éppen ebben az időben élhetünk, sőt, ennél tovább is ment, hálát adott azért, hogy a magyar nemzet gyermekei vagyunk, amelyet több mint ezer éve szeret és oltalmaz az Isten. Mindannyiunk közös imádságának, „Legyen meg a Te akaratod” sora kevésszer hangzik ilyen őszintén, mint egy olyan ünnepen, amelyen akarva-akaratlan visszaemlékszünk államalapító királyunkra, aki a kereszténység szellemét elültette bennünk, magyarokban. S ez a szellem adott erőt évezredes küzdelmeinkhez. Ezen küzdelmek mellett a körülöttünk élő nemzetek sem tudnak szó nélkül elmenni, s talán ez a gondolat vezette Emil Boc miniszterelnök tollát, amikor megfogalmazta üzenetét, amelyet Pataki Csaba alprefektus olvasott fel. A miniszterelnök közösnek nevezte a magyar és a román nép sorsát, és reményét fejezte ki az iránt, hogy a két nép, és a két ország (Románia és Magyarország) közös erőfeszítésekkel haladhatnak a jövő útján. Gáti István kormányfőtitkár-helyettes szerint leginkább arra kell emlékezni ezen a napon, hogy két évtizede szabadon és méltósággal tehetjük ezt, de ezzel korántsem szabad megelégednünk, hiszen újabb tettek kellenek ahhoz, hogy nemzetünk egysége ismét példamutató legyen. Az ünnep emelkedett hangulatához hozzájárultak a szavalatok és a csengő hangok által előadott dalok, valamint a szobor talapzatánál elhelyezett koszorúk, csokrok és virágszálak.