Újév köszöntő hangverseny

Újév köszöntő hangverseny
Nagyvárad – Vasárnap este a Szakszervezetek Művelődési Házában tartotta meg hagyományos újévi koncertjét a Nagyváradi Állami Filharmónia. Fellépett a „három tenor”: Cristian Mogoşan, Daniel Ovidiu és Sorin Lupu.

A hangverseny karmestere Cristian Sandu volt, aki a filharmónia zenekerát vezényelte. A műsor rendezőjeként, díszlettervezőjeként Horia Ballintot köszönthettük. A műsorban polkák, keringők hangzottak el, valamint operettnyitányok és áriák, canzonetták és egy musical is. Az idősebb Johann Strauss, valamint két fia, az ifj. Johann Strauss és Joseph Strauss kompozíciói csendültek fel. Strauss, a valcerkirály 1871-ben fordult az operett felé, ezután alkotta A denevér, valamint A cigánybáró című műveit. Győzelemre vitte Offenbach-al szemben a bécsi táncmuzsika sajátos stílusát, de nem hiányzott a műsorból a bécsi operett újabb fejezete sem, amelyet Lehár Ferenc és Kálmán Imre neve fémjelez. Köztudott, hogy az operett dallamai érthetőbbek, kevésbé szenvedélyesek, harmóniaviláguk épp oly vonzó, mint ritmikájuk. Ferencsik János híres magyar karmester írja: „aki a János vitézt vagy A denevért jól le tudja dirigálni, az manuálisan már mindent tud”. Persze ez nem minden, hiszen hozzá kell járulnia az átérzésnek, az érzelem melegségének, s a vídám alaphang megteremtésének. Az elhangzott keringők és polkák azt az örömöt fakasztották az előadáson, amelyet Strauss teremtett meg, azt a sajátos bécsi hangulatot, amely reményt és bizalmat sugall. Az osztrák zeneszerzők egyike, az ifjú Johann Strauss a legjelesebb egyénisége e muzsikának, a mához is szóló művészetnek, olyan alkotó, aki folytatólagosan optimizmussal ajéndékozza meg a hallgatóságot.

Bevezetésképpen Strauss A denevér című nyitánya hangzott el. Ugyancsak a műsor első felében csendült fel ifj. Johann Strauss két gyorspolkája, a Szórakoztató fogat, valamint a Villámlás és mennydörgés, illetve egy keringője is, a Tavaszi hangok. Ezután Joseph Strauss (1827-1870) két gyorspolkáját hallgattuk meg: a Delírium-valcer és a Gondtalanul című kompozíciókat. Operettáriákkal örvendeztette meg hallgatóságát Sorin Lupu, aki a Cigánybáró egyik jeles áriáját tolmácsolta, majd ezt követően Kálmán Imre Marica grófnőjéből a Hej, cigány, hej, cigány… címűt dalt énekelte Daniel Ovidiu, valamint Lehár Ferenc A mosoly országa című három felvonásos romantikus operettjéből a Vágyom egy nő után című áriát Cristian Mogoşan. Az első rész igen megnyerő befejezéssel zárult, Johann Strauss híres Cászárkeringője, amely visszaadja Bécs poézisét, vídámságát és egyben melankóliáját: mondhatni, hogy ez tulajdonképpen Bécs emblémája is.

A második részben főként canzonettákat énekelt a három jeles tenor: Salvatore Cardillo (1874-1947) Natali néven ismert darabját, Augustin Lara mexikói dalszerző spanyolos hatást mutató Granadáját, Giambattista de Curtis két énekszámát, Luigi Denza híres nápolyi dalát és Eduardo di Capua O sole mio című énekét hallgattuk meg a három tenor kivételesen szép tolmácsolásában. Meglepetésül az operaszerzőként ismert Ruggero Leoncavallo egyik canzonettáját, a Mattinatát is előadták. Ugyancsak ebben a részben hangzott el Leonard Bernstein Voltaire szövegére írt musicalnyitánya, a Candide. A Kék Duna-keringő zárta a műsort, ezt megelőzően szólalt meg Straussztól a Bécsi vér magával ragadó zenéje. A fergeteges taps hatására két ráadást is nyújtottak az előadók: Verdi Riogelettójából a mantuai herceg áriáját (Az asszony ingatag), valamint Puccuni Turandot című operájából a híres Calaf áriát. A zenekar pedig hagyományosan id. Johann Strauss Radetzky indulóját adta elő a közönség tapsától kísérve.

A zsúfolásig megtelt ház publikuma nagy lelkesedéssel és ovációval jutalmazta a nem mindennapos teljesítményt, amely elsődlegesen a három tenor kiemelkedő, dinamikában, hangszépségben gazdag előadásának köszönhető. A karmester együtt érzett ezzel a zenével, amely nagyon is közel áll hozzá, s a zenekar tagjai nagyon jól alkalmazkodtak a dirigens lendületes vezényeltéhez. Az előadás példaértékű volt.

Tuduka Oszkár