Újabbkori nemzetstratégia

Alig csitultak el a magyarságunkhoz oly
méltatlan gencsi ügyek, ki tudja milyen
háttérérdekekkel és kik
által szítva, máris újabb
magyar–magyar szembenállásnak vagyunk
szenvedő alanyai.

A „Kié a templom?” után  a
„Kié az iskola?” következik.
Bár az iskolaügy megoldódni
látszik, véleményem szerint
magyarságunknak felbecsülhetetlen
károkat okozott mindkét ügy, a
többségi nemzet örömére
sikerült nevetségessé tenni magunkat. De
a legszomorúbb, hogy a felelőtlen
felnőttek tovább próbálják
fertőzni ifjaink gondolkodását,
újra próbálják szítani
az iskolaügyet azáltal, hogy
aláírásokat gyűjtenek
különböző intézményekben,
sőt egyes állítások szerint a
korházakban is. Sajnos magam is tanúja
lehettem szűkebb környezetemben, hogyan
vélekednek felnőttek, de nem
kevésbé a
félretájékoztatott diákok
iskolaügyben. Nem egyszer lekicsinylő,
megalázó véleményükkel
minősítik a másik magyar iskola
diákjait, így próbálkozva
indokolni, hogy kit illetne inkább meg a több
mint négyszáz éves
főgimnázium épülete.
Már–már gőgös
önteltséggel hivatkoznak az
elitségére annak az
iskolaközösségnek, mely
egyedüliként jogosult birtokba venni az oly
nehezen visszaszerzett református egyház
tulajdonát.

Kérdezem sokadmagammal, így
készítjük fel az
igaszságszolgáltatás jövő
jogászait és bíráit?
Felnőtt, felelős társadalmunk
igazságtalanságra és
hiteltelenségre oktatja a jövő
nemzedéket? Ez lenne az újabbkori
nemzetstratégiánk? Gondolom ezután
joggal vetődik fel a kérdés, hogy
miközben évszázadokon keresztül
és még ma is magyarságunkban
számtalanszor megcsúfolva és
megalázva maradhattunk meg, talán nincs
szükségünk arra, hogy mindezeket magunk is
tetézzük felelőtlen,
önpusztító magatartásunkkal.
Talán ideje lenne ráébrednünk
küldetésünk igazi voltára és
azt sugallni fiataljainknak, amit mások már
régen tudnak rólunk és
szüntelenül üzenik nekünk, ti. hogy a
magyar nemzet nem más, mint az a magasabb szellemi
közösség, amely ősidők
óta magáévá tette az
igazság– és szabadságszeretetet,
tisztességet és becsületet, éppen
ezért sosem vonhatták kétségbe
szavának hitelét — teszem hozzá
a közelmúltig.


Kedves diákok!


Mielőtt pártatlanságom
hiányát mérlegelnétek, ha
nem sértelek benneteket a fentiek
tudatában vállaljátok
büszkén magyarságotokat és
csakis annak szellemi
örökségében. Úgy
tehetitek magyarabbá iskoláitokat, nem
mások ellenében, de akár
példát mutatva egy felelősebb
felnőtt magyar társadalom
létrehozásában.

Tisztelettel, Bú József

Címkék: ,