Ötletek, lehetőségek és félbehagyott tervek

Ötletek, lehetőségek és félbehagyott tervek
Bihar megye – Hegyközszentimre hétköznapjaiba nyerhettünk betekintést a napokban, amikor is meglátogattuk az alig hatszáz lelkes települést. Azt tapasztalhattuk, hogy rengeteg jó ötlet és félbehagyott terv van a településen, hiányzik a megvalósításhoz szükséges pénz és a vállalkozó kedvű fiatalság.

A napokban látogatást tettünk az érmelléki dombok alatt, a Berettyó folyó jobb partján fekvő Hegyközszentimrén. A ma már alig hatszáz lelkes, többségében magyarok lakta település hóval borított háztetőivel és a télen megszokott csendes egyhangúságával fogadott bennünket. Ilyenkor nem sok teendő akad a faluban, így a főleg mezőgazdaságból élő helybeliek hétköznapjai nyugalmasan telnek, még autóforgalom sincs a sáros utcákon. A falu közigazgatásilag az alig négy kilométerre található Szalárd községhez tartozik. Határa, illetve szőlőbirtokai felkúsznak az érmelléki dombokra. A hegyköz vidékének monográfiai írásaiból tudjuk, hogy a település és környéke ősidők óta lakott hely volt. Ezt bizonyítja, hogy határában gyakran találtak kő- és bronzkori leleteket. Első írásos említése a Váradi Regestrumban – 1220/1550 – Abbas de Sancto Henrico néven jelent meg, mely azzal az egykori monostorral kapcsolatos, melyet Szent Imre (1007-1031) tiszteletére szenteltek fel. A történetírók szerint a monostorral azt a helyet kívánták megjelölni, ahol Szent István fia, Imre herceg egy vadkan áldozata lett. Jelenleg a településen egy, a református templom előtt felállított, igen jól sikerült szobor őrzi Imre herceg emlékét.

Nyugalmas hétköznapok

A templom szomszédságában található, egyébként egyházi tulajdonú épületben két fontos intézmény is működik, a helyi óvoda, illetve a helyi általános iskola. Első útunk az előbbi tanintézethez vezetett. Itt Szabó Mónika, a nagycsoport és Elek Gyöngyike, a kiscsoport óvónője fogadott bennünket. A nagyobbak éppen rajzaikon szorgoskodtak, a kisebbek pedig a közlekedési szabályokkal ismerkedtek érkezésünkkor. Míg a kellemesen meleg tanteremben az óvónőkkel beszélgettünk a gyerekek szokatlan fegyelemmel végezték feladataikat. Az óvoda reggel nyolctól várja a gyerekeket és 13 óráig tartanak a foglalkozások. Az óvónők munkáját egy dadus – Körösi Edit – segíti, aki az intézet tisztán tartásáért is felel. A nagyobbak 11-en, a kisebbek pedig 12-en vannak. Idén kisebb a létszám az előző évekhez képest, amikor is átlagban 30-35 óvodás volt. Az óvónőktől megtudtuk, hogy Szalárdról ingáznak naponta a munkahelyükre. Nagyon szeretnek itt dolgozni, hiszen nagyon kedvesek és jól neveltek a gyerekek. A szépen, rendbe tett épületben tavaly cserélték ki a nyílászárókat, és a falakat is újrameszelték, magyarázták az óvónők. Az iskolába Prém Mónika, az egyik tanítónő fogadott. A négyosztályos intézet elsősei és harmadikosai délelőtt, míg másodikosai és negyedikesei délután tartanak órákat. Összesen alig több mint harminc elemista jár az iskolába. A pedagógus érdeklődésünkre elmondta, hogy Nagyváradról jár ki Szentimrére tanítani, már több éve. Bár azelőtt Budapesten élt, nem riasztja el a falusi légkör.

Többségében reformátusok

A településen többségében reformátusok élnek, akik ragaszkodnak az egyházukhoz, tudtuk meg a helyi lelkésszel, Kucharszki Zoltánnal folytatott beszélgetésünk során, aki immár tizenegy éve szolgál itt. Vasárnaponként a 300 lelkes gyülekezetből mintegy 50-70-en járnak templomba, az ifjúsági alkalmakon pedig 15-20 fiatal vesz részt. Az énekkar olykor mandolin kísérettel lép fel, ami nem számít túl gyakori hangszeres kíséretnek a Bihar megyei templomokban. A tiszteletes elmondta, hogy Hegyközszentimre nemesek által lakott település volt egykoron. A kék vérűek sok birtokkal rendelkeztek, amit általában nem saját kezűleg műveltek meg. A nemesek mindent elkövettek, hogy gyermekeik ne a kapa mellett nevelkedjenek, így városra küldték őket tanulni, ahonnan ritkán tértek vissza a szülőfaluba. A mai napig sok termőfölddel rendelkeznek az itteni gazdák, s bár a szó szoros értelemben vett nemesek már kihaltak településről, a gazdák úgyszintén városra küldik gyerekeiket tanulni. Mivel nincsenek munkalehetőségek a faluban, a gyerekek az iskola elvégzése után is városon maradnak, pedig a vállalkozó kedvű fiatalokra nagy szükség lenne a faluban. A termőföldek művelése mellett  jellemző még a bortermelés és gyümölcstermesztés. Az egyházi eseményekre vonatkozóan megtudtuk, hogy az egyházközségben tavaly összesen 17 temetés volt és csak hat keresztelő. A 2010-es évben egyetlen házasság volt a településen.

Lehetőségek vannak

Arra a kérdésünkre, hogy milyen kitörési lehetőségei vannak a falunak – akár gazdasági, turisztikai, kulturális értelemben – a lelkipásztor válasza az volt, hogy a lehetőségeknek egyedül az emberi képzelet szabhat határt. Bármi olyan lehetőség adott, mint más falvakban. Rengeteg az üres épület, melyben manufaktúrákat, kisebb vállalkozásokat lehetne üzemeltetni, csak a kezdeményező kedvű fiatalok hiányoznak. Ugyanakkor a csendes környezet és a történelmi múlt ideális közeget teremt a falusi turizmus beindítására. Látnivaló is akad bőven, mint például a 37 hektáros horgásztó, a hosszú pincesorok, a település környékén található 98 hektárnyi erdő, vagy a közeli Adorján-vár romja. Az idegenforgalom fejlesztése érdekében az egyház is próbál lépéseket tenni. Az elmúlt egy évben több külföldi csoport is felkereste – az egyházon keresztül – a települést, de egyelőre nincs hol elszállásolni a vendégeket. Mivel épülőben van az új iskola épülete (amelyben az óvoda is helyet kapna) kiüresedne a két egyházi tulajdonban lévő ingatlan. Az egyikben konferenciatermet és étkezdét alakítanának ki, míg a jelenlegi iskola épülete helyett egy egy margarétás panzióként működő ingatlant építenének. Ötletek, tervek tehát vannak, csak ezek megvalósítására pénzre van szükség, magyarázta Kucharszki Zoltán.

Millenniumi emlékkápolna

A helyi egyházközség prioritása egyelőre a Szent Imre Millenniumi Emlékkápolna felépítése. Az alapkőletétel még 2007-ben volt, a Monostor dombon, az egykori Szent Imre apátság helyén. A lelkipásztor megmutatta a monostor látványterveit is, melyek kivitelezése pénz hiányában tovább halasztódik. Az ökumenikus kápolnához egy 19 méteres kilátótorony tartozna, ahonnan az egész Berettyó-völgyét meg lehetne tekinteni. Eddig főleg az elszármazottak, illetve a szalárdi önkormányzat, és a megyei RMDSZ támogatta anyagilag a kápolnaépítést. A Pro Szent Imre Egyesület pénzt gyűjt a tervek megvalósításához. Aki szeretné támogatni a kezdeményezést pénzadományát átutalhatja a RO 34 CEC EBH 0143 RON 0476077-es bankszámlára. A beszélgetést követően a tiszteletes körbevezetett minket a településen. Láthattuk, hogy épülget az impozáns iskola és óvoda épülete, bár az erre szánt kormánypénzek késve érkeznek. Mivel a kommunizmus idején, meggondolatlanul felépített kultúrotthon olyan helyen fekszik, ahol a csapadék és a talajvíz rendszeresen elárasztja az intézményt, az iskola épülete úgy lett tervezve, hogy közösségi célokat is szolgálhasson. Sokan nem értik mire jó egy ekkora iskolaépület, amikor csökken a településen a gyereklétszám. A cél tehát az, hogy az intézet ne csak a gyerekeké, hanem a szentimreieké legyen. Nem messze az épülő iskolától elhagyatott házak állnak. Kérdésünkre, hogy mi lesz a sorsa ezeknek a házaknak, házigazdánk kifejtette, hogy az egyik lebontásra kerül, hogy még több szabad tér nyíljon a gyerekek előtt, míg a másikból (mely egyike Hegyközszentimre legrégebbi házának) egy tájházat alakítanának ki.

Mészáros Tímea