Öt év nem volt elég?

Rendhagyó módon – de nem
magamutogatásból – kezdem
véleményem kifejezését, mert
egy régebbi irásomból idézek
röviden. Akkor a következőket írtam:
„Annak az RMDSZ–nek és a Ref.
Egyháznak a segítségét,
megértését kérik ehhez a jog
és törvénytipráshoz, akik
húsz éve harcolnak a magántulajdon
visszaszerzéséért, a tulajdonjog
törvény általi
biztosításáért.


Vajon úgy gondolják, hogy az RMDSZ nem
demokratikus szellemű és segít
visszaállítani a kommunista éra
jogtalanságát? Ilyet az RMDSZ biztosan
nem fog tenni!”

Ennek a „tárgyalásnak” az
eredménye azt mutatja, hogy érdekeit
védő szervezetünk ismét nem
tagadta meg magát és a jog tisztelete,
érvényesítése helyett a
kommunista típusú protekcionista
megoldást kényszerítette ki. Ennek
eredményeként a Református
Gimnázium újabb egy évig  nem
foglalhatja el helyét saját
tulajdonában, annak ellenére, hogy
már öt évvel ezelőtt
aláírtak egy
„Egyetértési Nyilatkozatot”,
amelyben minden érdekelt „teljes
egyetértésben” elhatározta,
hogy „beindítják az egyházi
ingatlanok visszaszolgáltatását
elrendelő végzések
zökkenőmentes
végrehajtását”. Fel kell
tenni a kérdést: mit tettek az elmult
öt év alatt azok – a Kölcsey
Ferenc Főgimnázium vezetése, a
város vezetősége – akiknek
feladata lett volna, hogy megnyugtatóan
elrendezzék ezt a nem kis
fontosságú ügyet? Csak ennyire volt
fontos nekik, hogy megmarad–e a szatmári
(és nemcsak) magyarság
számára e két oktatási
központ, és hogy ezek milyen
körülmények között fognak
működni? Mit takar ez a bűnös
nemtörődömség, amivel
kezelték ezt az ügyet öt évig?
Jobb helyeken öt év alatt egyetemi
központot tudnak felépíteni de itt,
Szatmárnémetiben,
lényegében magyar vezetéssel nem
voltak képesek arra, hogy az
aláírt Nyilatkozat szellemében a
Kölcsey Ferenc Főgimnázium
jövőjét megoldják.

A „Csúcstalálkozó”
döntése szerint a Kölcsey Ferenc
Főgimnázium még egy évig
marad a Református Gimnázium
épületében. Közben
polgármesterünk azt nyilatkozta – a
Duna Tv Híradója közreadta –,
hogy „Szatmáron nincs olyan
épület ami megfelelne a Kölcsey Ferenc
Főgimnázium
befogadására.”  Mostmár
csak az a kérdés, hogy egy év
mulva lesz–e, és ha nem, akkor mi fog
történni? Jön az újabb
úszítás? Ismét lesz
„csúcstalálkozó”?
Egyáltalán ki garantálja, hogy egy
év múlva betartják a mostani
döntést, hisz nem tartották be az
öt évvel ezelőttit sem?! Talán
az RMDSZ „elintézi”, hogy a
Református Gimnázium ne is
költözzön vissza a
sajátjába? Ez utóbbi
látszik valószínűnek, ugyanis
semmi nem indokolja az egyéves
halasztást.

Kinek „megnyugtató” ez az
elrendezés? Mindenki számára az
lett volna a jó, ha a város és az
RMDSZ vezetősége, megoldást is
talált volna a Kölcsey Ferenc
Főgimnázium elhelyezésére,
biztosítva akár egy új
épület
megépítését, vagy egy
meglevő, alkalmas épület
megvásárlását,
alkalmassá tételét!
Szatmárnémeti lakosságát ez
nyugtatta volna meg, és hozta volna a
békességet a diákok, a
szülők, a polgárok
között!!!
Tisztelettel,

Jékel Géza