Évadzáró Törzsasztal Grendel Lajossal

Évadzáró Törzsasztal Grendel Lajossal

Bihar megye – Az Törzsasztal
író-olvasó
találkozósorozat
évadzáró rendezvényének
meghívottja Grendel Lajos szlovákiai magyar
író volt.


Grendel Lajos, József Attila- és Kossuth
díjas felvidéki íróval
találkozhattak a nagyváradi
irodalombarátok pénteken este a
városi kultúrházban.
Beszélgetőpartnerei Kőrössi P.
József és Szűcs
László, a Törzsasztal
rendezvénysorozat szervezői voltak. Grendel
Lajos először a Léván
töltött gyerek- és
fiatalkoráról mesélt,
felidézve az az, erdélyi magyarok
számára is ismerős
élményét, hogy míg
régen rengeteg magyar élt
szülővárosában, ma már
azon lepődik meg, ha magyar szót hall ott;
ráadásul a város képe is
megváltozott, „a panelnegyedek szinte
beköltöztek a belvárosa. De azt
hiszem, így volt ez az összes volt
kommunista államban” – tette hozzá.
Ezt követően az 1956-os és 1968-as
történelmi eseményekről
beszélt, ez utóbbiról elmondva:
„’68-ban értettem meg először
azt, hogy mi a szabadság, és miyen az,
amikor az ember nem fél.”
Nemzethalál

Ezt követően a beszélgetés a
Közép-Európai kis
népekről folyt. Az író
kijelentette, hogy a nemzethalál
víziója csak
Kelet-Európában létezik,
efféle traumákat a nyugatiak nem
ismernek. Az összmagyar irodalom
helyzetéről szólván Grendel
Lajos elmondta, hogy ha nem következett volna be a
rendszerváltás, a határon
túli magyar irodalmak, és ezen belül
a szlovákiai magyar irodalom akkor sem
vált volna provinciálissá, hiszen,
mint mondta: „Magyarországon sem a
rendszerváltással kezdődött el
valami új az irodalomban, hanem már a
kommunizmus ideje alatt.”Grendel Lajos szerint a
fő probléma, hogy sokan Budapest
optikáján keresztül tekintenek a
magyar irodalomra, így kevés figyelmet
fordítanak a többi, regionálisnak
nevezhető, de ugyancsak jelentős
anyaországon kívüli magyar irodalmi
termésre.
A cseheket érdekli

A beszélgetés idejének
utolsó harmadában Grendel Lajos
elárulta, hogy egy magyar
irodalomtörténeten dolgozik, amelyet nem
irodalomtudományi tolvajnyelven ír meg,
hanem közérthetően, mert nem a
szakmának, hanem a
nagyközönségnek szánja
művét. „Próbálom nem
belevinni saját értékeimet a
könyvbe, ezért a választott
szerzőket két
nézőpontból, a jelenből
és az adott korból vizsgálom meg,
ez utóbbit úgy, hogy az adott korban
élő jeles írók és
irodalomtudósók
véleményét is beleszövöm
a könyvbe”. A beszélgetésen
kiderült, hogy Grendel Lajos Pozsonyban és
Prágában is tanít,
méghozzá XX. századi magyar
irodalmat. Szlovákiában magyarul
tanít magyar hallgatókat,
Párgában pedig cseh nyelven cseh
diákokat. Arra a kérdésre, hoy mi
a különbség a szlovákiai
és a csehországi diákok
között, Grendel Lajos ezt válaszolta:
„az, hogy a cseheket valóban
érdekli az, amit tanulnak¨ – nagy
derültséget keltve ezzel a
kisszámú, de érdeklődő
közönség körében. A
hangulatos és tartlamas
beszélgetés dedikálással
zárult.
Pap István