Érzéketlen piaci árus

Felkészült a télre? – harsogja minduntalan a reklámajánlat, és mindenféle készítményt ajánlgat, bizonygatva, hogy ettől lesz ellenállóbb a szervezetünk. Én azonban úgy gondolom, hogy tablettanyelés helyett, amíg mód van rá, természetes „aktiviát” fogyasszunk, zöldség- és gyümölcsfélét.

Bizonyára ilyen gondolat késztette azt az idős nénit is, aki kevéske pénzét számolgatva egy fél kiló szőlőt akart vásárolni. A kezében lévő szatyor már tele volt zöldségfélével, szabadkozott, hogy már csak egy fél kiló szőlőre való pénze maradt. Kiválasztott két kisebb fürtöcskét, de a mérleg valamivel többet mutatott a kért mennyiségnél. Két lej – mondta az árus.

Durva kiszolgálás

A néni intett, hogy nem lehet, neki csak 1,5 leje van, kérte, vegye le belőle a többletet. Az árus nő erre mérges lett, kezdte kiráncigálni a zacskóból az egész szőlőt, és mérgesen támadt az öregasszonyra, hogy hagyjon neki békét, ne rabolja az idejét ilyen bagatell vásárlással… A néni még nem adta fel. Kérte, hogy legalább az egyik fürtöt hagyja meg, de a nő már rá se figyelt, a következő vásárlóhoz fordult, aki szerinte nem „kekeckedett”. A néni markában tartva pénzecskéjét egy másik árusnál próbálkozott, félve modta, hogy neki egy fél kiló szőlő kellene. A férfi szó nélkül hagyta, hogy válagasson, a mérleg megint kissé elhajlott a félkilótól, és láss csodát, a férfi nem szólt róla, s elvette a fél kilóért járó pénzt. Még azt is hozzátette: egészségére, mama!

Konklúzió

Mégsem veszett ki az emberekből a jóérzés – nyugtáztam elégedetten. Talán így akarta kissé tompítani a másik árus érzéketlen viselkedését. Tanúja lehetett az előbbi „vásárlásnak”, hiszen vele szemközt történt az eset. Én meg kíváncsiságból időztem mellettük, hogy vajon megint lerázzák a nénit, vagy akad emberséges árus is? Akadt, amit még néhány kedves szóval is tetézett. Szerintem bármely más idős személlyel is tisztelettel viselkedett volna, talán saját öreg szüleire gondolt. Először én is az utálatos nőnél akartam vásárolni, de miután tanúja voltam érzéketlen durvaságának, a kedvesebbik árusnál kötöttem ki. Mert bármilyen érett is a gyümölcs, ha nem hozzá illő körítéssel tálalják, akkor savanyú az a szőlő…

D. Völgyesi Erzsébet