Éreznünk kell a hit pulzusát

Éreznünk kell a hit pulzusát
Nagyvárad – Ünnepi istentisztelet volt szerdán a nagyváradi evangélikus templomban. Mátyás Attila tiszteletes imádságát követően Bognár Szilvia lépett fel, s felszólaltak a testvéregyházak képviselői is.

A szombathelyi születésű, jelenleg Pest mellett élő művésznő többek között egy gregoriánus miserészletet adott elő, melyet, mint elmondta, moldvai asszonyoktól tanult meg Ezt egy XVII. századi, Szent Istvánról szóló dal követte, majd elhangzott többek között egy Báthory András erdélyi fejedelemről szóló dal, valamint egy Balassa Bálint költemény, bucovinai dallammal.

Az előadást követően Adorjáni Dezső-Zoltán evangélikus püspök szólt az egybegyültekhez. Örül annak, mondta, hogy az evangélikus egyház ilyen aktív módon részt vesz az immár 20 éves jubileumát ünneplő Varadinumon, amely Erdély és Partium legemblematikusabb eseménye.

Isten fényében

Az ünneplésre mindig van okunk, hiszen a közös ünneplés egybekovácsolja a közösséget. Az ünneplés teljességét együttesen teremti meg a múlt, a jelen és a jövő, hangzott el. A későbbiekben a püspök kihangsúlyozta: fontos Isten fényében élni, ez tart össze, ez ad értelmet a dolgoknak. Fontos egyúttal, hogy az egyházak aktívan együttűködjenek a civil szervezetekkel, a politikummal, s egyéb célkitűzéseink mellett ne feldkezzünk meg arról: élő hit és élő egyház nélkül semmi nem teljes.

Az emberi szellem szimbólumokban gondolkodik és szimbólumokban fejezi ki magát, hangzott el, majd a püspök ógörög, hindu és buddhista jelképek imsertetését követően a keresztény hit alapjáról, a kereszt szimbólumáról szólt. A vízszintes vonal a történelem folyamatára utal, s az a pont, ahol a függőleges vonal keresztezi, a keresztény történelem kezdetét jeleni. A keresztény hit markáns történelmi valóságon alapul, nem spekuláció, nem mese, nem is népek ópiuma. Jézus valóságos ember volt, aki ténylegesen lelki és testi fájdalmakat szenvedett el.

Csendesedjünk el

A kereszt függőleges szára egyúttal azt is jelenti: valami más veszi kezdetét az emberiség életében, egy isteni valóság, hiszen Jézus nem csak nagy tanító volt, teljes lénye emberileg talán felfoghatatlan. Ott, ahol a két vonal találkozik, valami megmagyarázhatatlan történik.

Később arról szólta püspök: a mi viszonyunk Krisztussal nem „melléktantárgy”, hanem élet és halál kérdése. Kereszténynek lenni nagy erőfeszítést követel, a hit pedig nyugtalanító dolog, annak pulzusát éreznünk kell, „mert ha nem ver, nagy baj van”.

Később a testvéregyházak képviselői szólaltak fel. Csűry István református püspök az elcsendesedés jelentőségéről szólt. Mint mondta, az ünneplést rendzserint a hangoskodással társítják, pedig a Varadinum a csend ünnepe kellene legyen. „Vannak hangok, amelyek letorkolnak, elnémítanak. Olykor felriadunk egy-egy hangos szóra. Csendesedjünk el – s ez nem azt jelenti, hogy némuljunk el.”Az elcsendesedés nem a magányosság csendje, nem is hangszigetelésről szól, hanem az a csend, amelyben Isten szólít meg bennünket, s amelyben megértjük, hogy minden megnyilvánulás teremtmény. „Legyél csendteremtő ember, add tovább ezt a csendet a fiataloknak, akik azt hiszik, szükséges, hogy zaj vegye őket körül” – monda a püspök.

Együtt imádkozni

Fodor József általános helynök arra hívta fel a figyelmet: a Varadinum csírája már hetven évvel ezelőtt is létezett, akkor Szent László hetének hívták. Az Aranyvonattal Nagyváradra hozták a Szent Jobbot, a Szent László téren helyezték oltárra, s a Rhédey kertig vitték. Senki nem érezheti magát teljesen otthonosan a földön, példás magyarokként egymás iránti szeretettel éljük mindennapjainkat, hogy szebb és jobb legyen munkánk és szebb legyen a föld, hangzott el.

Buzogány-Csoma István, az unitárius egyház képviselője szintén a csendről szólt, arról, hogy boldogabbak azok, akik többet vannak csendben, több időt töltenek a családban és többet imádkoznak. „Ne lélek nélküli emberekként szédüljünk le Isten tenyeréről”, mondta, majd azzal folytatta: mielőtt azt kérdezzük, hogy hol van az Isten, azt kellene kérdeznünk, hogy mi magunk hol vagyunk. Ezért jó együtt lenni, együtt imádkozni, mert ilyenkor minden a helyére kerül.

Ismét népdalok következtek Bognár Szilvia előadásában, majd imádkozással, a Himnusz, valamint a Székely Himnusz eléneklésével folytatódott az ünnep, később pedig az egbegyültek szeretetvendégségen vettek részt.



0Hozzászólás

Herzlichen Dank für Ihren Kommentar - dieser wird nach einer Prüfung von uns freigeschaltet. Beachten Sie, dass dies gerade an Wochenenden etwas länger dauern kann. Kommentare von registrierten Usern werden sofort freigeschaltet - hier registrieren!

Még 1000 karakter

A kommentelés opció, a jó magaviselet kötelező! Moderációs elveinket itt olvashatja .