Életünk állomásairól és azok jelentőségéről

Mindenki életében vannak állomások, amelyek megmaradnak, és amelyek jelentősége túlnőhet az egyén sorsán – erről beszélt Kolozsváron Cseke Attila miniszter, aki az RMDSZ képviseletében vett részt a Biasini szálló előtt tartott ünnepi megemlékezésen március 15-én.

Beszédében Cseke Attila az 1848. március 15-én történtek példáján keresztül mutatta be, hogyan válhat egy megálló, egy pillanat olyan jelentőségűvé, hogy akár a történelemnek is része lehet.

A fiatalság aznapi lelkesedése és határozottsága az egész világot megmozgatta. A fiatal Petőfi Sándor „eget-földet” rengető verseitől egy ország, egy egész birodalmi rendszer mozdult ki a sarkából. És onnantól az a reggel a Pilvaxban már nem csak a fiatalok aznapi közös kávézása, hanem a magyarság forradalmának és szabadságharcának kirobbantója is, amely sokkal maradandóbb, mint egy barátokkal töltött egyszerű reggel. Olyan esemény jelképévé vált, amelyre ezekben a napokban, 162 év távlatából is emlékezünk mi, magyarok, és nem csak mi, világszerte. Amelynek emléke előtt készek vagyunk fejet hajtani, mert életünkre is kihatott, és ezáltal annak is állomásává vált, kitörölhetetlenül. Ahogyan ez az épület is fennmaradt Kolozsvár életében. Mert nekünk már mindegy, hogy Petőfi és fiatal neje aludt-e valaha ebben a szállóban. Nekünk már sokkal fontosabb, hogy a történetírás azt mondja: egy ilyen állomás is létezett Petőfi életében, és ez a mi életünkben, a kolozsvári magyarok életében is minden évben jelen van. Egy pillanatnyi megálló, a történelem egy adott pillanatában. Ha további több mint 160 év múlva még emlékeznek majd a híres kolozsvári szállodára, annak híres vendégére, abban talán nekünk is lesz egy hajszálnyi részünk. Nekünk, akik ma, 2010. március15-én itt összegyűltünk azért, hogy tisztelettel emlékezzünk elődeinkre történelmünk jeles napjának évfordulóján – zárta szavait Cseke Attila.

Kolozsváron a március tizenötödiki megemlékezések a Szent Mihály templomban tartott ökumenikus istentisztelettel kezdődtek, majd a megemlékezés az egykori Biasini szállónál folytatódtak. A valamikori fogadó falán tábla őrzi az emlékét annak, hogy „Itt volt szállva Petőfi Sándor és neje 1847 okt. 21-től 24-ig.”