Államvizsga-hangverseny

Államvizsga-hangverseny

Nagyvárad – Kedden a PKE dísztermében
lépett fel Jámbor Fekete Erzsébet
zongoratanárnő tanítványa,
Horváth Emese. Közreműködött
Bozsódi Beáta gordonkatanárnő
és Varhol Zsolt, végzős hegedű
szakos hallgató.


Horváth Emese műsorának első
darabja J.S. Bach 1722-ben, Köthenben keletkezett
gisz-moll Prelúdiuma és
Fúgája (BWV. 863) volt. A kontrapunktikus
mű sajátos bachi szimbólumot
tartalmazó hangzásvilágát
igyekezett közelhozni
hallgatóságához. Ezt
követően Beethoven D-dúr Pastorale
Szonátájának három
tételét játszotta (1801; op. 28) A
Josef Sonnenfelsnek ajánlott
kompozíció gyengéd, levegős,
pasztellszínű természeti
képeit felsorakoztató
muzsikáját, valamint a nyugodt
melódiaíveket sugárzó
zenét és népies
dallamosságát az előadó
igyekezett közelhozni
hallgatóságához.
Egyénisége legközelebb állt
Debussy művészetéhez. A Pour le
piano háromtételes, zongorára
készült Szvitből az I. és a II.
tételt játszotta. A prelűd
merész harmóniáit, finom és
arányos dallamképleteit,
ékesítéseit, szín-
és fényhatásait igen
megnyerően tolmácsolta. Akár az
első tétel – a prelűd –
ritmikusságára, vagy éppen
szenvedélyes muzsikájának
felszínre hozására
emlékezünk szívesen, akár a
Sarabande mediterrán
látomásának zenévé
oldott hangzásképeire.

Romantikus képsorozat


Végül Schumann Papillons (Pillangók
op. 2. 1829-31) tizenkét képből
álló kaleidoszkópszerű
késorozatát is a megfelelő
beleéléssel tolmácsolta. A
D-dúrban írt kompozíció
Jean Paul Kamaszévek című
regényének utolsó fejezetét
dolgozza fel. A Pillangók
lényegében a művész
lelkéből felröppent költői
gondolatokat tartalmazza. A csillogó
értelmű Vult és a költői
lelkű Walt Schumann kettős arculatát
(Florestan és Eusebius) fejezi ki. Az
előadó játékában
feltárult a farsangi álarcosbál, a
könnyes csalódás, a
táncosság. Befejezésül
Schubert zongorára hegedűre és
gordonkára írt Esz-dúr
Triója hangzott el (op. 100, 1827). A
kompozíciót három
előadó tolmácsolta: Horváth
Emese – zongora; Bozsódi Beáta –
gordonka, és Varhol Zsolt – hegedű.
Schumann így ír a műről:
„Egy pillantás Triójára,
és megszűnik minden
nyomorúságos emberi nyüzsgés
és forgás, a világ
felfrissül.” A zongora szólama
különösen kiemelkedő volt a
biztonságos  előadás
révén, akárcsak a
gordonkáé. Sikerült
megtemeteniük a könnyed,
társasági hangvételt, a meleg
bensőséges kitárulkozó
muzsikát, melyhez a hegedű szólama
is hozzájárult, noha alárendelt
szerepe vana a műben.

Tuduka Oszkár



 

Címkék: , ,