12. Filmtettfeszt: még mindig rétegződés van…

12. Filmtettfeszt: még mindig rétegződés van…
Idén már négy városban tartotta meg a Filmtett portál a magyar filmek seregszemléjét. Nagyvárad is csatlakozott a helyszínekhez, a vetítések nálunk szombaton voltak, a Moszkva kávézóban.

 

Nem sokkal a Budapest Short Film Festival (BuSho) nagyváradi vetítései után ismét örülhettek a rövidfilmeket kedvelők. Is. Meg a hosszabbak rajongói is. Váradon is megvolt ugyanis a 12. Filmtettfeszt. A rendezvény kortárs magyar filmek seregszemléje – s míg Kolozsváron és Nagyszebenben többnapos volt, Székelyudvarhelyen és Nagyváradon egy nap alatt nézhették meg a produkciókat az érdeklődők: szombaton. Az ingyenes vetítések nálunk a Moszkva kávézóban voltak, s válogatást képeztek a kolozsvári teljes kínálat egy részéből. Animációs és kisjátékfilmek, dokumentumfilmek, majd nagyjátékfilmek követték egymást. Az alkotások mindegyike 2011-2012-ben készült. Ez nem véletlen, hiszen Zágoni Bálint, a Filmtett volt főszerkesztője, felelős kiadója szerint a fesztivál célja egyébként is az, hogy megismertessék az erdélyi közönséggel a legszínvonalasabb magyar filmeket.

Kaland

Például a nagyjátékfilmek blokkjában vetítették Váradon Sipos József Kaland című filmjét, utána pedig közönségtalálkozó lett volna az alkotóval. De ez utóbbi elmaradt, mert Sipos Józsefnek végül hamarabb el kellett utaznia. A rendezőre első regényadaptációja, az Eszter hagyatéka nyomán emlékezhetünk. Az aztán elemi erejű volt, és fájdalmasan szép – Nagy-Kálózy Eszterrel a főszerepben. Volt a tévében is, ha máshonnan nem lenne ismerős. Ez volt Sipos József első Márai-művön alapuló filmje. A szombaton a Filmtetten vetített Kaland pedig a második. Hogy ez milyen? Csak remélni tudom, hogy az elsőhöz mérhetően jó (bár tudom, hogy a kritikusok amúgy lehúzták). Látni ugyanis nem láttam végül, mivel pont a Filmtettfeszttel egyidőben zajlott Váradon két másik érdekes kulturális esemény is, úgyhogy a felénél derékba tört számomra a filmes fesztivál. Meg vélhetően sokak kényszerültek hasonló dilemmába emiatt. Néha értetlenkedem a sokszoros egymásraszervezések miatt, hiszen egy ilyen nem túl nagy városban az ilyesmi nem szükségszerű és nem elkerülhetetlen.

De visszatérve a Filmtettfeszthez: a Kalandot mindenki nézze meg, aki teheti. Lehetőleg az elejétől a végéig. Ha értik, mire gondolok.

Egyébként az idei Filmtettfeszten adták át először a Sárga Csikó díjat – ami nem csoda, hiszen idén is alapították. Életműdíjnak szánják, azok részére, akik az erdélyi magyar filmkészítést mozdítják elő. Az elismerést Durst György producer kapta meg tehát elsőként, a rendezvény kolozsvári helyszínén.

Az erdélyi filmes portál szervezte esemény Váradon családias hangulatban zajlott. Igen, pontosan úgy értem, hogy kevesen voltak. És ez azt mutatja, hogy a(z erdélyi) magyar film még mindig rétegműfaj. Ami azért mégiscsak furcsa… Vagy nem?

Szeghalmi Örs