Emlékhangverseny

Vasárnap este a nagyváradi Szent László római katolikus templomban Thurzó Sándor tiszteletére rendeztek hangvesenyt.

A rendezvényt Lőrincz Ottó kanonok, esperes, plébános nyitotta meg, aki megosztotta gondolatait Thurzó Sándor életművét illetően. Az esten fellépett a Brád Mónika karnagy vezette Halmos László kórus négy énekkari számmal. Meghallgattuk Halmos László 66. zsoltárára írt kompozícióját: Énekeljétek az ő nevének dicsőségét. Ezt követően D. Lawrence 34. zsoltárra írt Áldom az Urat minden időben és az ugyancsak Halmos László által a 97. zsoltárra írt Minden földek Istent dícsérjétek címűt hallgattuk meg. Kiemelkedő volt az énekkar teljesítménye mind hangzásban, mind tiszta intonációban. Különösern tetszett Eder Camuzis brazil szerző Agnus Dei (Isten báránya) című alkotásának előadása.

Átélt zongorázás

Thurzó Zoltán három zongoradarabot szólaltatott meg: Liszt Vígasztalások sorozatából a harmadikat, a Desz-dúrt (Lento placido) tolmácsolta. Váradi bemutatóként vezette elő a Költői és vallásos harmóniák (1845-1853) sorozatából az Isten dícsérete a magyányban című darabot, amely Lamartine idézetére utal. A három részes kompozíció Liszt érettkori stílusát reprezentálja, a középrész külön tétel módjára válik ki a keretből, majd a szabad parlando után visszatér a mű főtémája. A Váradon először felcsendülő művet Thurzó Zoltán átéléssel, a mű gondolati mélységét felszínre hozóan, bensőséges vallomásként avatta élővé. Befejezésül Chopin b-moll Szonátájából op. 35. (1840) a III. tételt, a Gyászindulót játszotta, amelyben nagyon is az alkalomhoz illően jelenítette meg a zongoradarab fájdalmat sugalló, bánatos dallamát.

Emlékezetes hangok

Ezen kívül három hangszeres szólista avatta színessé a műsort. Brácsán Thurzó Sándor József előadásában újra meghallgattuk Popper Felejthetetlen szüleim emlékére, valamint Alan V. Chakmakjian (1911-2001) örmény zeneszerző A lámpás című darabját és Bach-Gounod Ave Mariaját. Ez utóbbi előadása különösen nagy hatást váltott ki, ugyanis a jeles brácsaművész szinte könnywket fakasztóan közvetítette a közismert vallásos dallamot. Gordonkán Bozsódi Beáta két kompozícióval ajándékozta meg hallgatóságát: Bach híres Air-jét és Mendelssohn-Bartholdy Dalok szöveg nélkül (op. 109) című kompozíciójának átiratát. A művésznő különös éruzékenységgel és a romantuikus stílushoz vonzódóan játszotta el Mendelssohn darabját. Klarinéton Székely István örvendeztette meg közönségét, amikor C.M. von Weber Grand Duo Concertantjából (op. 48) a II., Adagio tételt játszotta fölényes biztonsággal, és rendkívüli érzékenységgel. Szabó Annamária szopránénekesnő ezúttal is Marc Antonio Cesti (1623-1669) olasz zeneszerző, (több jeles opera szerzője volt karmesterklént is tevékenykedett) egyik áriáját énekelte: Intorno al idol mio. A művésznő jól alkalmazkodott a rendkívül finoman, nem hatáskeltően, de költőiséggel közelítette meg az ária idillikus, barokkos hangvételét. Ugyancsak tőle hallgattuk meg Gabriel Fauré Egy álom után című dalát is, amelyben ráéreztetett a mű impresszionista hangvételére. A zsúfolásig megtelt templom hallgatósága szünni nem akaró tapssal jutalmazta a kórust és a szólisták jeles teljesítményét.

Tuduka Oszkár