„Őrültek” őszintesége

„Őrültek” őszintesége
Tompa Gábor, a Kolozsvári Állami Magyar Színház igazgató- főrendezője, az Amerikai Egyesült Államokban tanulmányozva az ottani színházi élet érdekességeit, felfigyelt Lori Petermann munkásságára. Látván többek között Friedrich Dürrenmatt – A fizikusok rendezését, meghívta Kolozsvárra, hogy rendezze meg a világhírnévnek örvendő komédiát.

 

Lori Petermann elismert színházi szakember. A Los Angeles-i Kaliforniai Egyetemen szerzett alapfokozatot a színművészeti karon, a mesterfokozatot UC San Diego Egyetem rendező szakán nyerte el.

Dolgozott Németországban, Ausztriában, Olaszországban, Indonéziában, Kínában, Thaiföldön, Japánban, és az Egyesült Arab Emirátusokban. Jelenleg Los Angelesben él, ahol jelmeztervezőként és rendezőként dolgozik, valamint számos színházban és oktatói központban színészetet, rendezést, operettet, bohóc- munkát, és maszk-készítést tanít.

A második világháború utáni európai és világirodalmi nagyságok egyik kiemelkedő egyénisége német nyelvterületen Bertold Brecht utódjaként, 1921-ben, Svájcban született Friedrich Dürrenmatt, akinél már korán jelentkezett festői és grafikai készsége. Írói hírnevét meglehetősen nehezen alapozta meg. Volt színikritikus, majd kabaré szerző, rádiójátékok írója. Mindezek oda vezettek, hogy megtanulja a dialógusírás minden titkát. Filológiai és filozófiai végzettséggel, svájci állampolgársággal rendelkezett. A körülötte zajló világesemények meghatározzák gondolkodását. Nincs 20 éves és kitört a második világháború. A második világháborúban 1945. augusztus 6. délelőtt 08 óra 15 perckor az Amerikai Egyesült Államok légierejének egy B–29-ese típusú gépe, atombomba támadást hajtott végre Hirosima városa ellen, amely 140 ezer ember életét követelte. Bizonyítván a világ előtt, megszületett egy olyan fegyver, mely tömegek életét képes kioltani.

A semleges Svájcban élő fiatalember a második világháború idején, írásaiban tükrözi korának szörnyűségeit, illetve az azt követő nukleáris fegyverkezési versenyt. Ebben az írói szegmentumban foglal el előkető helyet A fizikusok-című darabja. A helyszín a „Les Cerisiers” magánszanatórium – egykori villa – szalonja. Megtartja a klasszikus hármas egység (hely, idő és cselekmény) szabályát: A helyszín mindvégig a villa szalonja, az időtartam rövidebb, mint egy nap, a cselekmény egy szálon fut.

Kolozsvári Magyar Színházban bemutatták A fizikusok című komédiát, melyet a következők művészek adták elő:

Mathilde von Zahnd: Kató Emőke. Herbert Georg Beutler, más néven Newton: Váta Loránd. Ernst Heinrich Ernesti, más néven Einstein: Molnár Levente. Johann-Wilhelm Möbius: Dimény Áron. Martha Boll: Skovrán Tünde. Oscar Rose/ Uwe Sievers, főápoló: Keresztes Sándor. Richard Voss felügyelő: Szűcs Ervin. Monika Stettler ápolónő: Pethő Anikó. Lina Rose, nővér, ápoló: Varga Csilla. Irene Staub/ ifj. Rose : Vindis Andrea. Nővér: Dorothea Moser, Jörg-Lukas: Kántor Melinda. Adolphe Friedrich, rendőr, ápoló: Farkas Loránd. Guhl/ Wilfred-Kaspar, ápoló: Bodolai Balázs. Blocher/ ifj. Rose, ápoló: Köllő Csongor. Murillo, Rose fiú, rendőr: Buzási András.

McArthur, ifj. Rose, rendőr: Balla Szabolcs. Rose fiú, ápoló, rendőr: Fogarasi Alpár.

Friedrich Dürrenmatt az a típusú író volt, aki darabjait számtalanszor átírta, állandóan javított, csiszolt a már késznek mondott művén is. Számára az volt a fontos, hogy kételyeit világszemléletét, drámai formában, minél árnyaltabban adják elő. Ez a szándék a kolozsvári előadás szereplőin is érződik. A szerep adta lehetőségek minél alaposabb kihasználása, annak érdekében, hogy a Dürrenmatti mondanivaló minél árnyaltabban hangzódjon el, történjen meg a színpadon.

Ilyen szempontból talán érdekes lehet annak a tükröztetése, amit a darab felépítése megenged. Az amerikai, a svájci, és a kolozsvári színészvezetésnek meg van a maga sajátossága, a kulturális, színházi hagyományok függvényében. A színészek az utó élmények alapján közelíthetik meg az alakokat, melyeket művészi munkájukban meg kell alkotniuk. Mindhárom élettér modellálási metódusai mások. Ennek függvényében kellett azt a jelrendszert kellő alapossággal körbejárni, amely a Kolozsvári Színházba járó közönségnek úgy tudja a dürrenmatti mondanivalót átadni, hogy azt a néző teljesen megérthesse.

A munkafolyamat alatt ennél a pontnál volt a legtöbb alkotó beszélgetés, mert az ország egyik legjobb társulatának színészei igyekeztek maximumig megérteni a rendező és a szerző szándékát.

Az eredmény fényesen bizonyította, a befektetett művészi munka elérte célját, bizonyítja a felharsanó az előadás végén.

Ehhez adhatott hathatós segítséget, a rendező Lori Petermann, akinek gondolatait, a műsorfűzet alapján ismertetem. „Dürrenmatt korban megelőzött engem, éppen ezért lesújtó a felismerés, hogy a világ helyzete nemhogy javult volna, hanem romlott. Miközben országok továbbra is a legújabb és legfejlettebb hadviselési technológiák megvalósításában versengenek, az- az érzésem, hogy az arcok megváltoztak ugyan, de a körülmények sokkal keményebbekké váltak. A terroristák fenyegetései, a baktériumháború számomra jelen idejű, közvetlen tapasztalat. A szorongás erős, amíg New Yorkban éltem, nagyon is valóságos volt számomra, ott tartózkodtam a szeptember 11-ikei támadások idején és az azt követő, paranoiával és propagandával teli időszakban is.

Ebben a sötétségben van még egy közös vonás Dürrenmatt és köztem, ami arról szól, hogy „Közös ügyeinket csak együttesen oldhatjuk”, ahogy azt a 21 pont A fizikusokhoz szövegben megfogalmazza. Innen kezdve a színház alapvető eszközzé válik számomra. A színház lesz az a fórum, ahol ezek a félelmek hangot kapnak, amely leleplezi a jelenlegi kulturális légkör konfliktusait. Ez nem egy prédikálási kísérlet, a megoldás kicsikarása, hanem egy megnyilvánulási alkalom megteremtése, a „mindenki” mikrokozmoszában való részesedés – abban a reményben, hogy az egyetemes perspektíva kiszélesítése, mint legfőbb cél, önmagában véve meghozza a fejlődést. Hasonlóképpen, a sötétség bátor felfedezéséhez van-e jobb út a humornál? Dürrenmatt kijelenti, hogy „groteszk korban lehetetlen a tiszta tragikumot bemutatni, kivéve, ha a tragikust a komédiából kiindulva érjük el”. Ez ellentmondásosnak tűnhet, de azok számára, akiknek fontos, hogy elérjük, őszinte és emberi. Őszinte a kérdésfelvetés is: valójában kik az őrültek? A felfedezéseik bűnét és erkölcsi terhét viselő tudós „elmebetegek”, vagy az országainkat vezető politikai szereplők, akik hasznot húznak ezekből a felfedezésekből?”

Díszlettervező: Steven C. Kemp. Díszletterve a „Les Cerisiers” magánszanatórium, az egykori villa szalonja. Ezen a részen mindössze három beteg van: Einstein, Möbius és Newton, akik az 1-től 3-ig számozott szobákban laknak. Mivel a cselekmény egyszerűen beszélgetések alapján bontakozik ki, a mozgások nem komplikáltak, jól szolgálja az előadást.

Jelmeztervező: Emily Deangelis. Az UC San Diego Egyetem Képzőművészeti Karán szerzett mesterfokozatot.

Dramaturg: Vajna Noémi. Ügyelő: Györffy Zsolt.

Szerintem az előadás leghatásosabb jelenete a három tudós, Váta Loránd, Molnár Levente és Dimény Áron befejező eszmecseréje volt. Játékuk rendkívül szuggesztíven érzékelteti azt az ellentmondást, miszerint tudományos eredményeik mások kezében éppen az emberiség ellen is irányulhatnak. Felelősségük tudatában inkább az elmegyógyintézetben való maradást választják, mint sem segédkezet nyújtsanak a „pusztító erőknek”.

Végezetül idéznék Friedrich Dürrenmatt a Schiller-díj átvételekor mondott beszédéből egy részletet „A forradalmárok ama régi hittétele, hogy az ember képes és köteles megváltoztatni a világot, az egyén számára megvalósíthatatlanná lett, érvényét vesztette, ez a tétel már csak a nagy tömegek számára használható jelszó, politikai robbanótöltet, a sokaság hajtóereje, az éhezők szürke hadseregeinek reménye. A rész nem olvad többé az egészbe, az egyén a közösségbe, az ember az emberiségbe. Az egyén számára nem marad más, mint a tehetetlenség, az az érzés, hogy figyelmen kívül hagyják, hogy nem szólhat bele a dolgokba, hogy el kell bújnia a felszín alá, ha nem akar végleg elmerülni.”

Csomafáy Ferenc