„Klientúraépítés helyett közösségépítés”

„Klientúraépítés helyett közösségépítés”
Március 23-án a bihardiószegi küldöttgyűlésen választották meg az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) Bihar megyei elnökévé Csomortányi Istvánt, a párt megyei szervezési igazgatóját. Ő számolt be terveiről, elképzelésiről szerkesztőségünknek adott interjújában.

 

– Milyen programmal kezdi el megyei pártelnöki munkáját?

– A bihardiószegi küldöttgyűlés helyszínének kiválasztással is azt akartuk jelezni, hogy nem Várad centrikus a néppárt Bihar megyei politikája, hanem az építkezésnek az egyik fő iránya éppen a Váradon kívüli térség. A megyei elnök előttem Zatykó Gyula volt, aki egyben a párt országos alelnöke is. Ő úgy gondolta, hogy ez a két tisztség akkora feladatot jelent, hogy illik egymástól elválasztani ezeket, ezért visszalépett, és a tisztújítás alkalmával engem jelöltek. Potenciálisan 45 városi, illetve községi szervezetet lehet létrehozni a megyében. Nekünk jelenleg van huszonnégy szervezetünk, tehát munka még van bőven. De a megyei szervezet építése csak egyik oldala a munkának, emellett azt akarjuk, hogy ezekkel a szervezetekkel komoly önkormányzati munkát fejtsünk ki. Fő célunk az, hogy a 2016-os választásokon minden közigazgatási egységben legalább egy tanácsosunk legyen, azokban a községekben is, ahol az elmúlt húsz évben nem volt magyar tanácsos, például Feketefokon vagy Gyapjún.

Célkitűzések

– Milyen konkrét célkitűzései vannak még a 2016-os választásokig terjedő időszakban?

– A Néppártnak tizenhárom közigazgatási egységben ott vannak a tanácsosai. Nem vagyunk döntéshozó helyzetben, így akárhány javaslatot nyújtottak be tanácsosaink, mindegyiket visszautasították. Ezért az ellenőrző tevékenységünket kell fokozni: át kell nézni a közbeszerzéseket, az elvégzett munkák minőségét. Van egy sor olyan hivatal, az építésfelügyelettől a Korrupcióellenes Ügyészségig, ahová ezeket az észrevételeket be lehet nyújtani. Ha elég számú ilyen esetet hozunk felszínre, akár úgy is, hogy a hatóságok nem fogják ezeket megfelelő módon lezárni, előbb-utóbb azért a közvélemény előtt mégis tarthatatlanná válnak az ilyen típusú ügyek.

Közösségépítés

– Milyennek képzeli el az RMDSZ-szel való kapcsolatot?

– A magyar közösségnek akkor lenne jó ebben a megyében, ha ismét magyar lenne a tanácselnök. De ha az RMDSZ nem is hajlandó velünk szóba állni, ez a dolog nagyon nehezen fog menni, ugyanis ez közös megegyezés eredménye kell legyen. Az RMDSZ-nek tudomásul kell vennie, hogy nincs egyedül a prérin. A Néppárt nem pusztán azért jelent meg, mert egy embercsoport unalmában nem tudott már mit csinálni. A Néppártot az az igény hozta létre, hogy végre a klientúraépítés helyett közösségépítés kezdődjön.

– Mit várnak el az RMDSZ-től?

– Nagyon sok mindenben kellene engedniük. Be kellene fejezni azt a fajta gyermeki magatartást, hogy az önkormányzatokban csípőből leszavazzák határozatjavaslatainkat; le kellene szokni arról a gyakorlatról, hogy a közérdekű adatokhoz való hozzáférésünket gátolják. Harmadszor pedig be lehetne fejezni azt, hogy az új szervezeteink létrejöttét is gátolják. Mi azt a csoportját tudjuk a bihari magyaroknak megszólítani, akiket ők már nem. Csak úgy sikerülhet majd a megyei tanácsban a magyarság elveszített pozícióit visszaszerezni, hogyha valamilyen típusú koalíciós megállapodás fog születni például a következő önkormányzati választások előtt.

– Mit tud nyújtani a Néppárt ahhoz, hogy az RMDSZ kész legyen a kompromisszumra?

– A magunk támogatóit tudjuk felsorakoztatni ahhoz, hogy a megyei tanácselnöki helyet közösen visszaszerezzük, illetve a magunk által bevitt tanácsosokkal olyan erős frakciót tudjunk alkotni, amely megkerülhetetlen lesz a megyei tanácsban. Mi nem voltunk elég erősek ahhoz, hogy mindazt pótoljuk, amit ők veszítettek, ők viszont annyit veszítettek, ami ide vezetett. De ha azt fogják csinálni, mint eddig, akkor mind a ketten veszíteni fogunk, és ennek a közösség lesz az elszenvedője. De azt nagyon fontos előrebocsátani, hogy korruptakkal semmilyen típusú együttműködés nem képzelhető el.

Átláthatóság

– A következő választásokig milyen tervei vannak, hogy növekedjen a párt elfogadottsága a közösség körében?

– Az első az önkormányzatokban kifejtett munka és az átláthatóság megteremtése. Az Érmelléken például falugyűléseket nagyon régóta nem tartottak. Az állampolgárokat gyerekeknek nézik, a fejük fölött döntenek. Van aztán egy sor olyan projektünk, amibe belefogtunk a tavasszal. Például olyan településeken, ahol nincs közösségi ház, megpróbáljuk ezeket kialakítani. Vettünk egy telket Bélfenyéren, hogy oda is közösségi házat építsünk. Érselénden is kultúrházat akarunk kialakítani, de az ügyet a helyi tanácsban nem is hajlandóak napirendre tűzni. Érselénd állatorvosi lóként mutatja be az Érmellék problémáját, hiszen Érsemjén szomszédságában van. Érsemjén a községközpont, és a Bihar megyei RMDSZ mintatelepülése. De ahhoz képest, hogy mennyi pénzt vittek oda, keveset fejlesztettek, ráadásul voltak értelmetlen fejlesztések is, hiszen például építettek ANL-s tömbházakat, de a lakásoknak egy jó része a mai napig üres. Miközben Érselénden nincs egy méternyi szilárd aszfaltozott út sem. Nem mondom el minden tervünket, mert tapasztalat az, hogy ha valahol van egy kezdeményezésünk, akkor rögtön megpróbálják megakadályozni, vagy megpróbálnak rátelepedni.

Népességfogyás

– Miképpen kívánja kezelni az EMNP az elvándorlás és az asszimiláció problémáját?

– A népességfogyás a legnagyobb problémánk. A 2011-es népszámlálást az önkormányzatok bonyolították, amelyeknek érdekük volt, hogy minél jobb statisztikai adatok jöjjenek ki, és ezért az érmelléki magyar önkormányzatok ezeket az adatokat nagyon szépen feltupírozták. Látható az, hogy a magyarok aránya az érmelléki településeken, de a Sebes-Körös mentén is látványosan, akár tíz százalékkal megugrott, a tapasztalat viszont az, hogy ezek nem valós adatok. Nagyon veszélyes az a hazugság, hogy minden rendben lenne, és arányait tekintve a magyarság nem veszített olyan sokat a megyén belül az elmúlt tíz évben, mert ez a közösség természetes veszélyérzetét tompítja.

– Ha baj van, mi a teendő?

– Meg kell nézni az okokat. Az első számú ok az alacsony gyermekvállalási kedv. A második az elvándorlás, és a harmadik az asszimiláció. A gyermekvállalási kedv és az elvándorlás jelenségeinek jó irányba való befolyásolásának eszköze a gazdasági fellendülés. Ez nagyrészt pénzkérdés. Amíg nem teremtenek életkörülményeket vidéki településeken, amíg nem lesznek olyan bérszínvonalú munkahelyek a nagyvárosokban, amelyek fékezzék az elvándorlást, addig ezt a dolgot nem fogjuk tudni megoldani. Ennek pedig legfőbb akadálya a korrupció, hiszen ebben az országban az elmúlt tizenkét évben rengeteg pénz volt, mert az országnak nem volt adóssága, ellenben a gazdaság felszálló ágban volt 2008-ig, és az ország az elmúlt több mint egy évtizedben 30-40 milliárd euró hitelt vett fel, és pazarolt el. Ez mind a korrupció ösvényén ment el. Ebben az országban a gyermekvállalás-támogatási politika is egy tragédia. Például a gyermekneveléshez kapcsolódó árucikkeknek ugyanolyan áfatartalma van, mint mondjuk az alkoholnak. Áfamentessé lehetne tenni például a pelenkát vagy a tápszereket. Ezek olyan rendelkezések, amelyek nem jelentenének olyan nagy kiesést az államkasszának, viszont nagyon sokat jelentenének azoknak a fiataloknak, akik gyermeket szeretnének vállalni. Az asszimiláció legfőbb oka a vegyes környezeten túl a vegyes kapcsolatok. Ennek egyik megoldása lehet az önálló magyar tannyelvű tanintézményi hálózat létrehozása.

Pap István