„Bárminek a titkát is kutatjuk, rájövünk, hogy nem tudunk semmit”

„Bárminek a titkát is kutatjuk, rájövünk, hogy nem tudunk semmit”
A május 17-19 között zajló nagyváradi Posticum Dzsesszfesztivál egyik jeles meghívottja Vukán György magyarországi zongoraművész, zeneszerző. Életszemléletéről, pályájáról és váradi fellépéséről kérdeztük.

A fesztivál záróeseményeként hangzik majd el Missa ad Dominum Jesum Christum, Annette Lowman közreműködésével. Hogyan született ez a mű?

– A Hősök terén ünnepeltük a rendszerváltást, 1989-ben. Fantasztikus pillanatok voltak, megszólaltak a dudák, és emlékszem, hogy én magam is remegtem, olyan volt a légkör. Akkor elhatároztam, hogy írok egy misét a magyarok részére. Ez volt az eredeti elképzelés, de miközben dolgoztam rajta, kaptam a hírt, hogy jön a pápa Magyarországra. Mivel őt nagyon tisztelem, végül úgy döntöttem, hogy neki ajánlom fel. Annette Lowman amerikai énekesnőt több mint húsz éve ismerem, egy fesztiválon találkoztunk. Őt kértem fel, hogy énekelje el, és ő írta meg a főtételek közötti imádságokat is. Örömmel tette, úgy érzem, ez az ő életében is fontos dolog volt. Az azóta eltelt időszak során többször is játszottuk, Magyarországon is, külföldön is. A misének van olyan része, amikor feketék és fehérek együtt éneklik, hogy adj nekünk békét, Uram! – ennek jelképes jelentése is van.

– Viszonylag kevesen tudják önről, hogy mélyen vallásos. Ez változott az idők során?

– Úgy gondolom, fontos és nem befolyásolható az, hogy ki hova születik. Én egy vallásos családban nőttem fel, ahol ezt vállalták is, ez pedig a rendszerváltás előtt még provokációnak is tűnhetett. Én magam is vállalom ezt mind a mai napig, keresztény vagyok és az is maradok. Akár a fákat, akár az eget nézem, tudom, hogy Isten nélkül ez nem jöhetett volna létre. Végül is minden vallásnak a középpontjában egy Isten áll és legyen szó akár orvosi ténykedésről, akár koncertről, az ember előbb utóbb rájön, hogy nélküle nem megy. Egész egyszerűen bárminek a titkát is kutatjuk, bármiben is mélyedünk el, egyik mélységet a másik követi és egy adott pillanatban rájövünk, hogy nem tudunk semmit.

– Többször is kihangsúlyozta a rögtönzés fontosságát a zenében. Kifejtené ezt?

– Számomra a művészet arról szól, hogy én megnyilvánulok. Nem a Bach, nem a Chopin, hanem rajtuk keresztül én, aki egy zeneszerző művét választottam arra, hogy megmutatkozzam. De abban a pillanatban én vagyok a fontos, nem a zeneszerző. Horowitz játéka is ettől olyan különleges és például amikor Chopint játszik egy egészen egyedi módon, attól még a Chopin is ott van. Végül is én sem a Chopinnal tudok leginkább azonosulni, hanem sajátmagammal. És az embernek fel kell vállalnia önmagát, ez alol nem lehet kibújni. Keith Jarrett mondta annak idején, hogy ha nem halsz meg a pódiumon, nem lesz katarzis és ha nem volt katarzis, akkor nem volt koncert. Nem elég, hogy megtanulják a művet, kimennek, eljátsszák. Az emberek tapsolnak, de nem sírnak, nem veri ki őket a víz. Manapság zeneszerző gyárak működnek, ahová ha egyszer bejutottál és a négy év alatt nem rúgnak ki, akkor kapsz egy bizonyítványt arról, hogy művész vagy. Holott lehet, hogy fogalmad sincs a lényegről. A legnagyobb zenészek nem jártak sehova. A legnagyobb színészek sem jártak sehova. Beethoven süket volt, a Jóisten küldte neki a hangokat. Ha az ember megadja magát Neki és kinyitja a szívét, a csendben meghallhatja azt, amit kell.

-A nagyváradi fesztivál közönségének is lesz része improvizatív zenében a május 18-i, illetve 19-i fellépésén?

-A mise során kevésbé, az meg van írva. Viszont a 18-i fellépésen, amikor szintén Annette Lowmannal közösen játsszunk, annál inkább.

Egy egészen más téma: az pontosan hogyan történt, amikor gyerekkorában eltörte az ujját, csak hogy ne menjen koncertre?

– Ezt nem úgy kell érteni, hogy fogtam a kalapácsot – egyszerűen csak sportoltam és szinte kerestem a bajt, ami nemegyszer be is következett. A környezetem ugyanis valamiféleféle csodagyerekként kezelt, én meg inkább ugyanolyan akartam lenni, mint a többi gyerek. Nem tetszett, hogy a társaim lent ülnek, nekem meg fent kell játszanom a pódiumon. Most már természetesen nem így élem meg, de megértem az akkori önmagamat.

Évekkel ezelőtt azt nyilatkozta, hogy nem tudna élni a fogorvosi munka nélkül, mégis abba kellett hagynia…

– Ez úgy történt, hogy kaptam egy papírt arról, hogy kevés pontot értem el, azaz keveset dolgoztam. Így, bár nagyon szerettem ezt a munkát, úgy döntöttem, hogy bizonyos szemétségeket nem kell elviselnem és inkább abbahagytam. 46 éven át dolgoztam mint az állat, soha nem kértem pénzt a páciensektől, nem tudom, mit tehettem volna még. Régen nem a pontokról szólt ez, hanem az emberekről. Ha úgy gondolták, hogy szankcionálnak, akkor szép volt, jó volt, és legyen vége. Ez már nem arról szól, hogy szeretem-e vagy nem ezt a szakmát, hanem arról, hogy a megalázó viselkedést nem fogom lenyelni…

Hozzá szeretne-e tenni valamit?

– Talán annyit, hogy mindent összevetve sok nehézség volt az életemben, de lehetett volna rosszabb is. Az, hogy bármit is elértem, nem sok és nem kevés, a legfontosabb az, hogy kitartottam azon etikai elvek mellett, amelyeket a családomtól tanultam. Sok csábítás ért, de mindig ahhoz tartottam magam, hogy inkább egy nappal előbb hazajövök…

Vukán György Liszt Ferenc, Erkel Ferenc és Kossuth-díjas zeneszerző, zongoraművész. Írt operát, több balettzenét, szimfonikus versenyműveket, mintegy nyolcvan dalt és 150 zsoltárt, egy misét, emellett mintegy 150 film zenéjét komponálta meg. A zenei rögtönzés elismerése céljából megalapította a Creative Art díjat. A fogorvosi pályán is komoly eredményeket ért el, nevéhez szabadalom fűződik – feltalálta a fémallergiák kiszűrésére alkalmas DMA nevű műszert. Nagyváradon május 18-án és 19-én találkozhatnak vele a zenekedvelők, a Posticum Jazzfesztivál keretében, melyről részleteket a www.posticum.ro honlapról tudhatnak meg.

Neumann Andrea