„A monetáris politika nem lányregényszerű”

„A monetáris politika nem lányregényszerű”
Nagyvárad- A napokban az RMDSZ Bihar megyei szervezete által indított Szacsvay Akadémia közgazdaság-tudományi modulja keretében Bihari Péter egyetemi docens, a Magyar Nemzeti Bank (MNB) elnöki tanácsadója tartott előadást Nagyváradon. Ezután exkluzív interjút adott az Erdély Online-nak.

 

 

– Annak idején a közös piac, illetve az Európai Gazdasági Közösség gondolatával kezdődött, napjainkban pedig sokan már a kétsávos Európáról, vagy az Európai Egyesült Államokról beszélnek. Ön szerint hol tart ma az európai uniós integrációs folyamat?

 

– Az integráció ugyan nagyon komoly előrehaladáson ment keresztül, de a pénzügyi válság kapcsán kiderült, hogy mégsem elégséges ez a fejlődés. A kettőség, ami a monetáris politikák összehangoltsága és a fiskális politikák összehangolatlansága között fennáll jelenti az alapját annak a válságfolyamatnak, ami most éppen zajlik. A jelek szerint egy tétova politikai kisérlet folyik annak érdekében, hogy azt a lemaradást, ami a fiskális téren tapasztalható, megpróbálják pótolni. Én azt veszem ki a napi eseményekből, hogy elindult az Európai Unió egy nagyobb koordináció irányába, amiről azt gondolom, hogy egy rendkivül lassú, ellentmondásos folyamat, mivel nagyon sok érdeket sért. Nehezen látszik ennek a vége, és most még nem lehet jól megitélni, hogy mi lesz pontosan a végkifejlet. Egyértelműen kijelenthető azonban, hogy például a görög válság nagymértékben a fiskális politikák nem kellő összehangoltságára vezethető vissza, és most egy ilyen nagyobb összehangolási kisérlet elején tartunk.

 

Deficitcsökkentés

 

– Mennyire zárulhatnak sikerrel a deficitcsökkentő intézkedések?

 

– Megkülönböztetném egymástól a magyar és az európai helyzetet, ugyanis Európában a 2008-as pénzügyi válságra adott kényszerű válasz az volt, hogy az állam brutálisan elkezdett költekezni, és a kereslethiányt beinjekciózott többletpénzekkel igyekezett tompítani, amiről már az első másodpercben lehetett tudni, hogy az emiatti államadóság-növekedést és költségvetési hiány-emelkedést előbb-utóbb vissza kell fordítani. Most ez a folyamatot nyögi Európa. Magyarország nem tudta ezt az utat követni. 2008 után nem újabb többletköltekezéssel reagált a válságra a magyar állam, mert mi olyan rossz helyzetben voltunk, hogy ez nem volt számunkra egy opció. Magyarország egy nagyon magas deficitszinttel esett bele ebbe a krízisbe, pedig már 2006-ban, tehát már két évvel a válság kirobbanása előtt megindult a deficitcsökkentési program. 2006-ban már egy tíz százalékos költségvetési hiány rajzolódott ki, s ezt felismerve lépett az akkori kormány egy nagyon súlyos megszorítócsomaggal a decificit lefaragása érdekében, s ez a folyamat zajlik azóta is. Most úgy látom, hogy a folyamat további előrehaladása egyre nehezebb, egyre nagyobb a gazdasági és politikai teher a kormányon, hogy akkor még faragjunk lejjebb, a 2006 óta tartó, súlyos gazdasági-társadalmi áldozatokkal járó kiigazítási programmal még tovább menjünk előre, ami egyre fájdalmasabb. A mostani kormány tavaly vagy tavalyelőtt nagyon speciális eszközökhöz folyamodott a költségvetési hiány mérséklése érdekében a magánnyugdíjpénztárak államosítása révén. Ez egy egyszeri bevételhez juttatta az államot, és bizonyos értelemben le is lankasztotta a figyelmet, mert most viszont ott tartunk, hogy azokat a bevételeket, amelyek egyszeri módon sokat javítottak a helyzeten, pótolni kell olyanokkal, melyek nem egyszeriek. Ez nagyon nehéznek igérkezik. Úgy látszik, hogy a magyar kormány ugyan szavakban elkötelezett a 3 százalékos hiány alatti értékek fenntartása mellett, de az ehhez szükséges intézkedések, amelyek tartosan fejtik ki a hatásukat, nagyon nehezen kerülnek megtalálásra.

 

– Problémát okoz-e, hogy néhány hónappal ezelőtt az IMF kipaterolásáról beszélt a gazdasági miniszter, az utóbbi időben pedig a gyarmatosítókkal azonosítják a kormányoldalon a nemzetközi pénzintézeteket?

 

– Szerintem a nemzetközi szervezetek nem csinálnak valószínűleg ezekből hiúsági kérdést, nem úgy gondolkodnak, hogy ha ti rosszat mondtatok ránk, akkor mi is ezt most visszaadjuk. Nem ilyen lányregényszerűen működik a pénzügyi élet. Nyilván lélektanilag könnyebb lenne a kooperáció egy együttműködő retorika mellett, de nem az fogja a dolgot eldönteni, hogy keményebb vagy barátságosabb szavakat használnak a felek. Itt ugyanis nagyon kemény érdekekről van szó. Ha a magyar állam felismeri azt, hogy neki létérdeke a nemzetközi szervezetekkel való együttműködés, akkor meg fogja tenni azokat a lépéseket, amelyek ehhez szükségesek, a nemzetközi szervezetek pedig nem érdekeltek abban, hogy egy európai uniós tagországban nagyon súlyos pénzügyi helyzet alakuljon ki. Tehát itt fennáll egy közös és kölcsönös egymásra utaltság. Persze a politika sok rosszat tud csinálni, mert létrejöhet sajnos olyan helyzet is, hogy ugyan mindkét fél tudja, hogy ezt a megállapodást meg kéne kötni, de mégis egy olyan buta szembenállás jön létre, ami mellett ez a megállapodás nem kerül tető alá. Sajnos ma nem mernék, hogy úgy mondjam, mérget venni rá, hogy ez a megállapodás záros határidőn belül létrejön. Ugye úgy indultunk neki, hogy márciusra már megállapodás lesz, most pedig ott tartunk, hogy örülünk, hogy ha a második felévben megegyezés születik, de még az sem kizárt, hogy a dolog áttolódik a következő évre, sőt még az sem biztos, hogy egyáltalán lesz megállapodás.

 

Központi Bank

 

– Elérkezett-e már az Unió abba a szakaszba, hogy az Európai Központi Bank vegye át a jegybankok szerepét?

 

– Ez gyakorlatilag megtörtént, mert a monetáris unióban az egyes nemzeti bankok kiüresedett, funkció nélküli intézményekké váltak, hogy egy kicsit élesebben fogalmazzak. Az egyes nemzeti bankok szerepét tehát az Európai Központi Bank gyakorolja. Magyarország azonban nem tagja az euróövezetnek, így a Magyar Nemzeti Bank szerepe sem csökkent. A Jegybank gyakorol tehát monetáris politikát, viszont a Szlovák Nemzeti Bank már nem gyakorol monetáris politikát, mert az ő monetáris politikáját az Európai Központi Bank gyakorolja. Azt a kérdést, hogy esküt kell-e tenni vagy nem, én személy szerint egy másodlagos fontosságú kérdésnek tartom. Az elsőrangú kérdés az az, hogy a Jegybank függetlenségét a törvény betűje, illetve szelleme ellenére vagy mellett ténylegesen megvalósítja-e a napi működés. Véleményem szerint ez a valódi kérdés. Ehhez képest másodlagos fontosságú kérdésnek tartom, hogy esküt tett-e az elnök vagy sem. Inkább úgy fogalmaznék, hogy egy tökéletlen jegybanktörvény mellett is lehet egy Jegybank független, és egy tökéletesnek látszó jegybanktörvény mellett is sérülhet a Jegybank függetlensége. Tehát az igazi kérdés az az, hogy a gyakorlati megvalósításban tiszteletben tartják a felek a Jegybank függetlenségét vagy nem. Sajnos az elmúlt jóhány hónap arra produkált empirikus tapasztalatokat, hogy ez a jegybanki függetlenség erőteljesen sérült, annak ellenére, hogy a régi jegybanktörvény egy közmegelégedésre számot tartó törvény volt.

 

– Magyarországon a devizahitelesek ügye is gondot okoz…

 

– Kétségtelen, hogy kimutatható emberi felelőtlenség és kalandorság ebben a devizahitelezési jelenségben. A magyarországi súlyos devizahitelezési problémáknál teljesen egyértelműen beazonosíthatóak azok a vadhajtások, amelyek a hitelfelvevők oldaláról, akár a bankok oldaláról tapasztalhatóak voltak. De azért nem ezek az esetek voltak a jellemzőek, hanem az, hogy az alapvető lakásproblémáik megoldása érdekében ehhez a lehetőséghez nyúltak az emberek, mert más módon ezt a kérdést nemigen tudták rendezni.

 

– Mikor lesz Magyarországon euró?

 

Nem tudom megmondani, hogy mikor lesz. Hivatalos céldátum ugye nincs. A kormány vezető politikusai olyan megfogalmazásokkal éltek, hogy ez a kérdés majd az évtized vége felé válik esedékessé, tehát valószínűleg kijjebb tolódott a határidő. Nem csak azért, mert Magyarország érettségi foka nehezen teszi lehetővé nagyon rövid időn belül az euróövezeti tagságot, hanem vélhetően azért is, mert az euró oldali fogadókészség is más ma, mint volt a válság előtt. Valószínűleg nem lelkesednének az euróövezeti országok egy újabb, kicsit bizonytalan státuszú ország belépése iránt. Sem a magyar adottságok és szándékok, sem a fogadókészség nem azt sejteti tehát, hogy itt nagyon rövid időn belül bekerülhet Magyarország az euróövezetbe.

 

Ciucur Losonczi Antonius